Szőnyi István | Dunakanyar ellenfényben
Orra után szélirányban szabadon
képzelete löködi még
szaladjon!
nincs-cipői kopognak: üvegbuborék
gyöngy
harmatcsepp
levélről-levélre lép
Szárnyas kék kabátja fennakadt egy ágon
képzelete löködi csak járjon!
…mint ki él
neszezve
vad nyirkás szegte napsütötte tisztáshoz ér
SZÉP
CSÚNYA
kipipálva áthúzva
Ha látna
s ha látná (ezt itt) tetszene neki
első látásra
bele-szerelmesedne (vagy nem?)
lármás tíz-ujjakkal botozgatva pásztáz
légüres térben
szalad buckára kavicsra kőre szögre szöszre…
tapint bogra göbre
nem néz előre hátra fel le körbe
leeresztett szemhéjak mögött
mögül (a rigó a szél elül)
mégis mögé lát…
előbbre messzebbre tovább
kút-mélyét merítve
két tenyeréből kortyolja
napraforgók haragoszöld
jéghideg árnyékát
