Kérlek, buzdítalak, sőt a lelkedre
kötöm: ne felejts el újra és újra
felnézni az égre! Ne múljon el nap
úgy, hogy nem emelted a magasba
fáradt vagy épp bizakodó tekinteted,
s nem kísérted figyelemmel legalább
néhány percen át a felhőbárkák útját
a végtelen kék óceánban. Nem, nem
valami képzelgés, nem valami sápadt
ábránd kedvéért kell naponta az égre
nézned, hanem csupán azért, hogy mint
egy rideg leckét, szerdán és csütörtökön
és pénteken és halálod napjáig ismételd:
szabad vagyok, történjék bármi, szabad.
Egry József | Napfelkelte
