Búth Emília – HIPERINFLÁCIÓ

2010. október 23. - Ligetlakó

Infláció volt – kezdődik a történet –, az vitte el apai nagyapám éveken át kuporgatott, nehezen megtakarított pénzét, amivel a családja szerény megélhetését ígérő boltocskát vett volna. Egy skatula gyufát sem tudtunk venni belőle, mesélte apám, dramatizálta nagyanyám. Nagyapám, aki nem ismerhetett engem, az én jövőmre is gondolt. S most én gondolok rá. Rövid betegeskedés után családja körében halt meg. Abban az időben szégyen lett volna „szeretetotthonban” bevégezni. Ma? Színes a paletta, széles a skála. Ötcsillagos szállodai pucc, kis felárral, vagy húgyszagú, elfekvőre emlékeztető többágyas tömegszállás, tisztességesnek mondott ellátással, s a kettő között bármi. Például F. G. helyzete. Róla mesélek.

Három felnőtt gyerek édesanyja, egy városi időseket ellátó intézménybe került. Férje balesetben halt meg, ő maga gerinctörötten béna maradt. Idősebbik lánya középkorú szingli, a város peremén lakik, az öregotthon közelében. Középiskolában tanít, délután-este korrepetál, és gyakran látogatja anyját. A fiú családos ember, három műszakkal birkózik, hétvégenként plusz munkát vállal, volt feleségével élő két gyerekére tartásdíjat fizet. A kisebbik lány még egyetemista, alkalmi munkákkal, ösztöndíjjal maga fedezi a tanulás költségeit. Melyikük maradt volna otthon a beteg, állandó felügyeletet, ápolást igénylő anyával? Hárman dobták össze a pénzt az otthonra.

Nem panaszkodhatok, mondja F. G., igazán jók a gyerekeim. Mondogatja, mintha magát is meg akarná győzni. Jó helye van. A nővérek aranyosak. Ő kapaszkodni sem tud. Mikor átültetik a kerekes székbe, kétfelől két segítő karolja, támogatja, emeli. Telefonon tartjuk a kapcsolatot, ő idecsörög, én visszahívom.

Tudod, mi fáj? – fogta nemrég suttogóra a hangját. – Hogy már én is úgy gondolom…

Tudtam, mire gondol. Pár hete volt az otthonban, mikor „lakosztálya”, különbejáratú egyágyas szobája mellett, a kétágyasban meghalt az egyik lakó. G. részvéttel fordult az egyedül maradt szomszédhoz.Tudta, hogy azok ketten barátnők voltak. Majd jön más!, hangzott, pottyant a folyosó kövére az egykedvű válasz.

G. szíve akkor, néhány évvel ezelőtt, összeszorult: csak ennyi? S most? Már neki is csak ennyi? Elérte valami pénztől független, vagy mégsem független hiperinfláció?

(illusztráció: Sikuta Gusztáv | Madár)

Búth Emília írásai