JAJ

Jaj,
ajjaj,
az a baj,
hogy a „J”,
ha egyszer jaj-
gatni kezd az ember,
vagy a szél vagy bármi
némi-nemű más,
mintha már
nem is
le
het-
ne
le-   
meg-
állni,
mert a saját súlya, az állati
viszi le, húzza össze, nyomja szét és be-ki, át,
cibálja, löki bele, le a vaksi mélybe a jajgatót,
taszigálja
a tahót és
az angyali
érzékekkel
megvertet
egyaránt, hát kérdezem:
a „J”,
a jó meg a kéj
elején-végén hangzó  
ugyanaz,
mint a jajgató?

KÖZÉPEN

Két szélső közt
középsőnek
lenni komoly szerep,
s a „K”
tettekre buzdít,
ez is lehetsz meg az is.
két rész egy egész,
hajlé
kony
összekötő,
tiéd a hajtóerő.
Középen éppen:
ma könnyű.
Ha
kétfelől fedeznek,
nem kell nézned
sem erre, sem arra,
csak előre,
hamar elérsz a
legelőre,
megnyered
a versenyt.
Minden módon,
áron boldogulhatsz,
mert jó alkusz vagy,
ide is, oda is hajlasz
mintegy,
neked minden mindegy,
nem kérded, mi az.

ELEM

Elemi elem,
s ahogy megemelem,
lehetőség az „L” talán,
hogy
megérintsek legalább
valamit
a semmivel szemben,
s mert szabad vagyok ezen a szinten
és ebben a körben,
megteszem –
máris tenném-venném, vinném,
 a konkrét nevét
ritmusba raknám, rímbe szedném,
 megszületne,
sor alá sor
gördülne
középre
zárva,
kibújna a tojásból,
 a körülírásból
megírás
lenne, lehetne,
láthatóan,
olvashatóan
valóra válna
a
lehetőség
halála.

az illusztráció a szerző festménye  |  horgas.org