Az edzőtermek bűze
Ments meg a szorgalomtól, uram. A meddő
igyekezettől, hogy napról napra több akarjak
lenni. Hadd maradjak ma még ugyanaz:
növény, ami nem nő, levágott köröm
az asztalodon, ágy alatt súlyzód korongja,
mozdulatlan égitest. Add, hogy ne legyek
egyre okosabb. A szívósság ördögét, mint
engedetlen bérlőt, költöztesd ki belőlem.
Ne kelljen majd egyszer, mintha napsütötte
csúcson állnék, régi tévedéseim szomorú
síkjára látnom, hiszen tudod jól: azon
a síkságon születtem. Ezért ijeszt meg
a burjánzó város, a poros könyvtárakban
kavargó rossz tudás, ezért facsarja orrom
az edzőtermek bűze, ahol hamis templomokat
építenek maguknak az örök elégedetlenek.
fotó: Vivian Maier | Untitled, Undated
Németh Bálint írásai a blogon | Németh Bálint írásai a Liget folyóiratban
