A királyok udvariatlansága
Ments meg a pontosságtól, uram. Ne hagyd,
hogy kulcsfontosságú megbeszéléseimre
vagy meghitt, baráti találkozóimra időben
érkezzek. Engedj hosszú, mámoros perceket
késnem, hadd legyek udvariatlan, akár egy
elmúlt virágkor utolsó, léha királya, akitől
már nem várnak semmit, ezért nem köti se
szerződés, se adott szó. Hadd kavargassák
lemondóan a kávét a klimatizált tárgyalóban,
hadd csóválják szomorúan fejüket a főtéren,
a virágóra mellett: hát persze, mindig is ilyen
volt, nem is számítottunk másra. Csupán
a késés tartogat lehetőségeket, uram: az esély,
hogy a vonatok kiszámíthatatlansága miatt
elszalasztom a csatlakozást, és a következő
busz csak másfél óra múlva indul. Abban
a másfél órában, abban a váratlanul kipattant
buborékban talán még történhet valami:
unalmamban összebogozhatom a várótermi
óra mutatóit, vagy fény derülhet allergiámra,
miután rózsát vettem egy idős utcai árustól –
és ez sem volna kevés, uram. Álmainknak itt
úgyis hideg, acélidegzetű zsarnokok parancsolnak,
akik egy cseppnyi hibának sem hagynak helyet
felaprózott, szárazra aszalt időnkben. Lassan
már te sem férsz el benne, uram.
fotó: Vivian Maier | 1953, New York, NY
Németh Bálint írásai a blogon | Németh Bálint írásai a Liget folyóiratban
