A filmvetítés közepén valaki
felállt a nézőtéren, és
ahogy mondják: fennhangon
a vetítőablak felé intézve szavait,
így szólt: „Én most lemegyek
melegkolbászért a büfébe, ha tetszik,
állítsa le a gépet, végtére
magának is jár tíz perc cigarettaszünet,
és az alkotmány állampolgári jogokról
szóló passzusa is megerősíti
a szabad akarat és mozgás
akadálymentes érvényesítését.
Ha jól tudom, ez tértől és időtől független,
mert a szabadság immateriális fogalom, így
kedvem szerint élhetek vele.”

Helyeslő morajlás szállt fel a széksorokból,
mindenki egyetértett, demokrácia van,
de a vetítő tovább forgatta a filmet, mert
a lejátszásra szánt időt a következő előadás
meghirdetett kezdetéhez igazították.
Másnap a reggeli lapok
gyanús hőmérsékleti ingadozásokról írtak,
gleccserek olvadnak a Déli Sarkon,
a tengerszint szokatlan mértékben emelkedik.
Csak kapkodtam a fejem, hát nem mondom;
van elég látni- és olvasnivaló manapság.

Handi Péter írásai a blogon | Handi Péter írásai a Liget folyóiratban