Stockholm kertvárosában a szokott csend, rend és nyugalom honol. A fenyőfák könnyed, lazító talajtornát végeznek a szél halk vezényszavára, de hirtelen robaj hallatszik, üres tejesüvegek gurulnak szanaszét, egy nő előbb ijedten, majd dühösen felsikolt, és lendületes…

Mintha láncon fuvintott,ágról szakadt,néma szappanbuborékok,fűre koccantkönnyű kis karácsonyi üveggömbök volnának a szélben borzongó,novemberi szana-szét bóbiták…itt is,ott is,emitt is,amott is…az udvaron, a kertben.Lépni sem merek!Lábujjhegyen kerülgeti őket a…

„hangtalan siklik a villamos…”„ne mondj ilyet – a villamos csattog sikolt zörög”„de ez egy álombeli villamos”„akkor nem is pesti?” velünk kanyarodik a délutánMóricz körtér végállomásinnál valamit de a zsebed üreskönnyű préda vagylágy szellő bizsergetfölkavar…

Gyertyánfa sárga levele keringél alá, egy rigó ijedten felröppen,a boltozódó esti szürkületben nyakra-főre északról fú már a szél.Új trükk régi, mintegy véletlen szórja,vörös bokor alól durván kilöki az üres csigaházakat ördögi kéjjel elém, nem hallgat semmi…