Lassanként igazi vészmadár leszek: alig néhány hete a gyengébb gazdasági körülményekkel küzdő európai országok anyagi krízise, az euroövezet problémái miatt panaszkodtam, azóta a helyzet sokkal súlyosabb lett. A görögök megszabadultak Papandreutól és beiktatták Papademoszt, de alig száradt meg a tinta a kinevezésén, Olaszország is bajba került. Ingatag pénzügyi helyzetét jelezte az államadósság után fizetett kamat meredek emelkedése. Aztán az olaszoknak is sikerült megszabadulniuk Berlusconitól, és beiktatták Mario Montit (a változást Berlusconi nyilván örömmel fogadja, hiszen így nem vonják el figyelmét a fiatalkorú hölgyektől csacsi államügyek).
Papademosz és Monti is komoly közgazdász, a személyi változásokat tehát örömmel üdvözölhetjük. Ám mindez mégsem oldja meg Európa problémáját. Az európai pénzügyi rendszer túlnőtte magát, és a piac szereplői aggódnak, képesek-e a kormányok kifizetni adósságaikat. Ha ők aggódnak, az államkötvényeket eladják, így csökken a kötvények ára, és nő a kamat.
A kamat mértéke világosan jelzi a piaci aggodalmakat. Mivel más jellegű adósságokat is befolyásol (például a magánkölcsönöket), meghatározza, milyen könnyen jutnak a vállalkozások kölcsönhöz. Az emelkedő kamat sokakat elrettent, így visszafogja a gazdasági növekedést. Franciaországról eddig azt hihettük, Európa egyik erős oszlopa, de a francia kamat már 1,9 %-kal magasabb, mint a német. Ejnye, mi történik itt?
Hamarosan Németország lesz az egyetlen erős és stabil állam az euroövezetben. Sokan attól tartanak, Ausztria, Hollandia és Spanyolország is követi a franciákat (vagy isten ments, az olaszokat, sőt, a görögöket). Az Európai Központi Bank – nagyon helyesen – igyekszik felvásárolni a bajba jutott országok államadósságát, s ezzel pénzt pumpál a rendszerbe és serkenti a gazdaságot. De Angela Merkel még mindig az inflációtól fél. Hasonlít ebben az amerikai konzervatívokra, akik a kormányköltségek és az emelkedő adósságszint miatt a kiadások lefaragását szajkózzák.
Csakhogy amikor a gazdasági aktivitás mértéke a tét, ez igen nagy ostobaság. Ha a különböző mértékű pénzügyi válságokra Európa megszorító programokkal válaszol, ezzel drasztikusan csökkenti a gazdasági aktivitást, így csökken az adóbevétel, tehát nő a költségvetési hiány, a kormányzat további kölcsönökre szorul és tovább fokozódik a pénzügyi válság. Addig járjuk az ördögi kört, míg mindannyian ugyanolyan szegények leszünk. Mi mindannyian, tehát az Egyesült Államok is, mert bár az amerikai piacra nem hat közvetlenül az európai kötvénypiac, mégsem teljesen izolált, és előbb-utóbb elérik az európai fejlemények.
Már korábban is felvetettem a kérdést, valóban jó ötlet volt-e az euro bevezetése. Most már azon töprengek, túléli-e mindezt az euro. A jelenlegi problémák súlyossága mellett az euro nélküli Európa nem is tűnik olyan szörnyűnek. Jó, ha négy különböző országba akarunk ellátogatni a nyaralás alatt, négyszer kell váltanunk valutát, de ez korábban is így volt, és ki lehetett bírni. Ha egy ország komoly bajba kerül, a pénze veszít értékéből a többi pénznemhez képest, és az importja (meg polgárainak külföldi nyaralása) egyre drágább lesz. Viszont az exporttevékenység növekszik, és ha szükséges, anélkül vezethet be keresletet élénkítő, expanzív monetáris politikát, hogy pénzügyi válságot okozna.
fotó | 500px.com
