A Széchényi Könyvtárban fegyveresek őrzik a Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott által több mint húszmillió forintért megrendelt történelmi tárgyú festményeket, amelyek részben az új alaptörvény díszkiadásának illusztrációjaként fognak szolgálni.

Néhány napig farkasszemeztem a képekkel, amelyek – az ígéretekkel ellentétben – napvilágot láttak egy internetes portálon. Döbbenetes találkozás volt. Egész addigi történelemtudásom végzetes találatot kapott. Lassan süllyedni kezdtem. Fel-alá bóklásztam a lakásban, de utam minduntalan visszavitt a monitorhoz – úgy úsztam körbe-körbe, mint a falevél egy csendes öbölben, ahol láthatatlan áramlatok paskolják. Megpróbáltam fogódzót találni egy-egy alkotásban: hozzákapcsoltam a tényekhez, ismerős arcok mellett horgonyoztam le, de az ár, az elképedés cunamija minduntalan tovaragadott.

Már túl voltam a megrázkódtatáson, amit a képszületések magyarázata okozott: rendben van, próbáljunk meg átölelni 150 évet, ragadjunk ki néhány nevezetesnek hirdetett dátumot, tegyük ezt annak dacára, hogy nem csupán az iskolában tanultaknak, hanem az egyszerű józan észnek is ellentmond – így határozott a megfoghatatlan, arc és végtagok nélküli hatalom –, de akkor is: miért éppen ezeket választották ki (ha választották egyáltalán), és miért éppen úgy ábrázolták, ahogy.

Nem tudtam mosolyogni a János vitéz mesealakjaihoz hasonló „első világháborús” produkción, sem a Forradalom és szabadságharc című kompozíción, ami (némi túlzással) egy harmadik osztályos plakátjára emlékeztetett – úgy döntöttem, nem idegesítem magam tovább, hiszen úgysem változtathatok a történteken. Ezeken se. A keleti bölcsek mélabújával gubbasztottam a világháló előtt – míg el nem értem a weboldal fő attrakciójához, ami a Lovasroham címet viseli. A festmény a 2006-os rendőrattaknak kíván „emléket állítani”.
 

Lüktetett a halántékom, zsibbadtak végtagjaim, miközben próbáltam megfejteni a kép sugallta „mondanivalót”, metaforákat rakosgattam erre meg arra, mint majom a sakkfigurákat; nem tudtam mit kezdeni az ábrázolt szimbólumokkal sem.

A sárkányölős motívumot még csak-csak felismertem – de kicsoda a feliratos vitéz, a fehér lovon ülő? Összezavarodtam. Tudomásom szerint György, egyike a tizennégy segítőszentnek a Krisztus születése utáni IV. században a császár ellen fordult, amiért az kíméletlenül üldözte a keresztényeket. Elfogták, majd kivégezték. Hőstettei között valóban szerepel egy sárkány megölése is – de itt ki kicsoda?

A POLICE pólós, fehér sisakos, a fizika törvényeit meghazudtolóan hosszú lándzsát forgató Valakinek mi köze lehet a hajdani lovaghoz, ehhez a felmagasztalt mártírhoz? És a ledöfött, fehér ruhás Másik Valaki? A szegény, sokat szenvedett népet szimbolizálja egy rendkívül különös angyal szerepeltetésével?

Már nem a miértet, nem is a hogyant, hanem a mit akartam érteni.

S hogy még reménytelenebb legyen az egész: ez az alak kísértetiesen hasonló Moszkva címeréhez.

illusztráció | index.hu

Kutas József írásai a blogon | Kutas József írásai a Liget folyóiratban