RETRO-LIGET
 

Liget 2005/12  |  Mund Katalin - TÁRSADALOMTALANÍTÁS

„A nyitott társadalom olyan, mint egy huzatos gang, régen megállt benne a sülthal-, kolbász- és káposztaszag, de most, hogy a tűzfalat lebontották, leginkább csak cúg van: keresztül kasul jár a szél. Az, hogy tartunk valamerre, végül is egyszerű érzékcsalódás: menetszélnek hisszük a huzatot.” (Ács József)

A társadalom eredetileg a közös célok és értékek alapján szerveződő társulást jelentené. Egyenlő méltóságú, szabad emberek együttműködését. Legalábbis ebben az értelemben használta Rousseau e kifejezést, amikor társadalmi szerződésről beszélt. E szerződés nem politikai aktus, mert nem a hatalom hozza létre a társak integrációját. Így az, hogy társadalmi, arra vonatkozna, ami különbözik a politikaitól, és persze a gazdaságitól is, mi több, megelőzi azokat. A társadalom aktív szereplő, mely alkalmas arra, hogy nevében bíráltassék a hatalom (ha nem fejezi ki helyesen az akaratát) és a gazdaság (ha automatizmusai megakadályoznák a közjó érvényesülését).

A társadalom, amely az emberek mindent átfogó valósága volt, igen hamar a valóságok egyikévé korcsosult. Gazdaság és politika öntörvényű világokként mutatkoztak meg, a társadalommal alkotott hármasságuk pedig a kapitalista társadalom idealizált képét tükrözte, miközben hol a politika, hol a gazdaság fojtogatta. Ezért a társadalomról gondolkodók egy része arra kényszerült, hogy szembeállítsa a közösséggel, s ez utóbbiban találja meg újra azt, amit az előbbiben elvesztett.

Másoknál viszont a társadalom különféle jelzők kíséretében kezdett szerepelni. Így lett a polgári társadalom kapitalista társadalom, ipari társadalom, újabban pedig kockázati társadalom és hálózat-társadalom. Itt már szó sincs egyenlőségről, szolidaritásról, de még történeti autonómiáról sem. A társadalom ebben a diskurzusban olyan erők hatása alatt áll, amiket nem tud befolyásolni, s azért nem, mert tagjai helyzetük következtében nem képesek felismerni, milyen hatalmak is irányítják sorsukat.

Egész más, ha a társadalom elé a nyitott jelző kerül. A nyitott társadalomban egyetlen vallás, egyetlen világnézet, egyetlen életfelfogás sem törekedhet kizárólagosságra. Nincsenek tévedhetetlen tekintélyek, akik eldöntenék, mi az igaz, a jó, a helyes. Minden nézetnek az érvek és ellenérvek összecsapása során kell helytállnia magáért, és persze minden nézetrõl kiderülhet, hogy téves. Ez a társadalom pluralista, tiszteli tagjainak szabadságát és autonómiáját - legyenek azok csoportok, avagy egyszemélyes kultúrák. Sőt, a nyitott társadalom olyannyira nyitott, hogy még saját tagadóit is magában foglalja. Így bár a hit, világnézet, vagy kultúra nem fogja össze az embereket, mégis közösséget alkothatnak, ha az alkotmányhoz lojálisak.

Csakhogy a globalizációval a társadalmak a térben is egyre megfoghatatlanabbá váltak. Valaha úgy látszott: területileg, s így tagsági viszonyok tekintetében is jól körülhatárolható, egyedi társadalmak léteznek. Ma a hálózatosan szerveződő kommunikációs egységek, s azok részrendszerei egyre kevésbé tekintik relevánsnak e kereteket. Ezáltal viszont lokalizálhatatlanná vált a hatalom is, s a nyilvánosság kritikai hangjai nem a valódi címzetteket érik el, a hatalmi központok pedig nem kényszerülnek semminemű számadásra.

Egy pillanatra úgy tűnt, mintha a nyitott társadalom eszméjében a szabad társulás rousseau-i ideája köszönne vissza, jóllehet ez már a nemzetállamokban is csak illuzórikus feltevésként élt tovább. Az integráció és az ebből eredő szolidaritás közösen elismert értékeket jelentett, legalábbis a politikai rituálék ezt a látszatot keltették. Mára ennek is vége. Ahogyan korábban a társadalmat, most a nyitott társadalmat értelmezi át és számolja fel az a politikai és gazdasági szisztéma, amely a zászlajára tűzte. A nyitottság csupán egyetlen célt szolgál: a közösség szétaprózódását, az egyén elszigetelődését. Itt már a legintimebb emberi kapcsolatok is gazdasági szerződéseken alapulnak, s ezzel eloldódnak az ősi kötelékek. Ez azonban nem a szabadságot jelenti, hanem a földönfutó kiszolgáltatottságát.

Úgy látszik, nemcsak egy diktatúrában, de a dollármilliárdokból propagált nyitott társadalomban is jól jön, ha a lakosság csupán szolidaritást, szövetkezést nem ismerő, szerkezetét vesztett törmelék: vasreszelék, mely odafentről mágnessel bármely formába átrendezhető - ezt manapság mobilitásnak hívják, s érte mézes dicséret jár.

RETRO-LIGET
avagy mit írtak, hogyan írtak a Liget szerzői öt, tíz vagy éppen huszonhárom évvel ezelőtt: jellegzetes, az akkori és a mai időkről is szóló részletek.