Majd vagy máris. Most azonnal.
Röpcédulára, naplódalom,
                     brillírozz,
jó lenne most már
nekilátnunk komolyan, ez mégsem
afféle jelentéstelen magánvagyon,
(szépsége a buzgó összhangzatok
l’art pour l’art-jában megvagyon):
súg és dadog, dödög;
                    röhögtetni se rest,
kivágja a farbákat egyenest;
                    a kínzó kérdést meg:
mi az ember része itt miben,
az ellenére is vele süppedő
közösségiben, a honiban,
ma mi van? –

          nos, jól teszi, ha ezt kerüli.
De jól-e, ha soha sem tette?
                    Ma miért?
                    Köntörfalazás
minden kerülgetés, rájátszás, nulla
találat, ha nem tudod rettentő nevét,
hogy miféle változás vette kezdetét,
dünnyöghetjük borzadva,
                    kimondhatjuk,
mint leges-legújabb mesét, itt van,
aligha hárítható következményekkel
lökődik alá, tudható hová, megint
ugyanúgy, mint már annyiszor.
          Ha most rajzomra ráírom:
naplódalom, legyél te röpcédula,
azt is hozzá kellene toldanom, nem
tudom. S hogy nagyon nyomasztó,
                                     az egész.

az illusztráció a szerző festménye  |  horgas.org