őszi fák ti őszi fák
olyan csupasz a világ
följajdul sok száraz ág
az ember az égbe lát
múlás-szagú az avar
szálltában hal el a dal
esőcsepp-szemeivel
bámul vádolón az ég
hiába vagy halni kell
sehol sincsen menedék

ím egy tavalyi madár
alvó szárnnyal ideszáll
piciny teste megremeg
kóbor szél rettenti meg
szemén árnyék sötétje
mivégre mondd mivégre
esők golyózápora
kattog könyörtelenül
van honnan de nincs hova
árnyékoddal egyedül
a világot mintha csak
másra bíztad volna itt
hogy törje föl titkait
sose tudtad mire vagy
ittfelejtetted magad
őszi fák ti őszi fák
olyan sivár a világ
sikoltja sok száraz ág
míg egy tavalyi madár
alvó szárnnyal tovaszáll…

Fecske Csaba írásai a blogon | Fecske Csaba írásai a Liget folyóiratban