az öreg hidat lebontották azóta
rozsdás kis vashíd volt
csakúgy reszketett amikor
átmentünk rajta s arcunkat
mint szerencsepénzt nevetve
a Szinvába vetettük
kora ősz volt vagy késő nyár
az idő senkiföldje
sovány szél szaladt utánunk
a nap egy kihullott hajszála
ült meg homlokodon
- félbemaradt glória -
átmentünk kézen fogva azon a hídon
de mondd hová jutottunk…
Fecske Csaba írásai a blogon | Fecske Csaba írásai a Liget folyóiratban
