Liget 1989/3 | Festetics Antal - ÖKOLÓGIA, EMÓCIÓ, TERMÉSZETVÉDELEM ÉS HAZASZERETET
Az olyan új fogalom-kreációk, mint például „bio-földművelés”, „bio-termény” stb. értelmetlenek nyelvünk logikája szerint, hiszen semmit és mindent jelentenek egyszerre. Mert „biológiai” végső soron mindaz, ami terem, növekszik, és amiből közvetett vagy közvetlen úton táplálhatjuk magunkat. A nyugati zöldségpiacokon úgynevezett „bio-gazdák” „bio-burgonyát” vagy „bio-tojást” kínálnak, mint állítólag egészségesebb, „természetesebb” terményt. Ezek ellentéte a „holt gazda”, az „élettelen tojás”, illetve a „döglött burgonya” lenne, ami persze badarság.
„Ökológiai” vagy „ökologikus” ma sokak számára egyértelmű a „paradicsomi” állapottal vagy a „paradicsom” fogalmával. A harmónia, az egyensúly, a természetes rend szinonimái, melyeknek alapértékei megvalósíthatók lennének, ha „ökologikusan” állítjuk össze étrendünket, illetve éljük életünket. Mindez persze alapvető tévedés! Hiszen az ökológia csupán a létező leírásával, és nem követelményrendszerekkel foglalkozik. Vagyis nem azzal, ami kell, hanem azzal, ami van, ami végbemegy. Feladata sokoldalú: a többdimenzionálisan összefonódott folyamatok, események leírása, melyek valamennyi élőlényt összekötnek élő és élettelen környezetükkel, valamint az összefüggésekre való utalás: zsákmányolókra és zsákmányukra, termelőkre és fogyasztókra, szülőkre és ivadékokra, térhódítókra és kiszorítottakra. Az ökológia célja semmiképpen sem lehet valamiféle „környezeti egyensúly” megalkotása vagy biztosítása, amint azt az úgynevezett „ökológiai világnézet” hívei hiszik, s hirdetik. Az ökológia nem ismer, mert nem ismerhet semmiféle célt; csupán az élet útját tanulmányozza. Az pedig korántsem egyenes vonalú, hanem igen kanyargós és telis-teli van zökkenőkkel, akadályokkal, elpusztulással. Az élőlények kapcsolatrendszerei állandó zavarásnak, sőt gyakran bomlasztó erőknek, természetes katasztrófáknak vannak kitéve.
Az ökológia nem törvénygyűjtemény, amelyet valamiféle környezetetikává lehetne átformálni. Bár mindaz, ami manapság az ökológia zöld címkéje alatt javaslati, előírási, ajánlati, figyelmeztetési, tilalmi és parancsszinten hirdetésre kerül, többnyire bizonyított ökológiai törvényszerűségekre hivatkozik; annak értékelése viszont, hogy mi az, ami megengedhető, illetve az, ami bűnösnek és elvetendőnek minősíthető, az kívül áll az ökológián.
Le kell tehát szögeznünk: az ökológia objektív, értékeléstől mentes természettudomány, és nem az emberiség üdvösségtana, még kevésbé politikai program. Sőt, még a természetvédelemmel sem azonosítható.
RETRO-LIGET
avagy mit írtak, hogyan írtak a Liget szerzői öt, tíz vagy éppen huszonhárom évvel ezelőtt: jellegzetes, az akkori és a mai időkről is szóló részletek.
