Reggelente a fürdőszoba tükre visszadobja gyűrött arcomat. Nem szerethető így; mondhatnám: kiábrándító. Előző este szinte sima arccal simultam az éjszakába, most pedig szürkésfehér szakállpróbálkozások borítanak, mint szántóföldet a serkenő vetemény. Megdől hát a közhit, hogy az éjszakai alvás a test pihenőkúrája, s közben semmi sem történik, teljes a nyugalom. A jelek szerint az ember akkor is keményen dolgozik: szakállt növeszt. Mégpedig csökönyösen, minden reggelre újabb és újabb adagot, itt nincs megállás, vasárnapi szünet, vakáció.
Mi ez?
Borosta.
Legjobb sürgősen levenni. Bár manapság ez is divat, a hollywoodi férfisztárokat például rendszeresen fényképezik ápolatlanul, nem sima arccal és nem is szakállasan, hanem borostásan. Várható így, hogy a jelenséggel hamarosan a képzőművészetben is találkozunk.
Hajdanán próbáltam a villanyborotvát, de a tenyérbemászó masina duruzsolásától nem hallottam a rádió reggeli híreit. Csaknem elmulasztottam katonai puccsokat, inváziókat és különböző vitaminok káros vagy serkentő hatását az agykéreg vérellátására. Ráadásul azt tapasztaltam: a villanyborotva inkább hozzáadott a borostához, mintsem levette azt: az akkor még fiatal, fekete, erős és ruganyos reggeli borosta ellenszegült az elektromos technológia támadásának, és ravaszul csak mintegy fél hosszát engedte át a pusztításnak. Az arcon hamuszürke árnyék maradt, és reggelinél, a kenyér vajazása közben hallhattam a finom érdeklődést: „mikor fogsz borotválkozni?”
A villanyborotva tehát korkedvezménnyel nyugdíjba ment. (Küldtem). Azóta hab és zsilettpenge járja. Ez a módszer valamivel hosszabb időt vesz igénybe, de éppen ezzel jótékonyan befolyásolja a kezdődő nap iramát; figyelmeztet, hogy lótás-futás-ügyintézés közben helye van a tűnődésnek, ideje, hogy szembenézzünk magunkkal. (Szó szerint). A hab felrakása vizuális élmény: egyszeriben másvalakivé varázsol, a habbal alakíthatod a fizimiskádat. Tegnap például az öreg Hemingway voltam. A zsilettpenge aztán mindent elintéz – de olykor úgy nézhetsz a tükörbe, mintha ma születtél volna. Az arcbőr kisimult, fénylik, paskolható. Ahogy nézem magamat, kezdem megérteni Narcisszuszt, és...
(fotó | flickr.com)
Handi Péter írásai a blogon | Handi Péter írásai a Liget folyóiratban
