Liget 1997/6 | Végh László - SÖRGYÁRI KÍSÉRLET:
ÚT A FENNTARTHATÓSÁGHOZ (részletek)
A mai gazdasági tevékenység pazarló. De a takarékossággal és a most szemétbe kerülő anyagok újrafelhasználásával ezen lehetne változtatni. Nagyon jó példa a Günther Pauli által fejlesztett nulla kibocsátású rendszerek működése, melyekben a különböző technológiák egymás hulladékait használják fel nyersanyagként. Az ilyen rendszerekben a hulladék léte nem fogadható el, mindennek meg kell, hogy legyen a maga haszna és szerepe. A rendszer akkor egész, ha végeredményben semmiféle szemetet nem termel, azaz ökológiai rendszerhez hasonlóan viselkedik. Ilyen a Pauli irányításával kidolgozott sörfőzde működése.
A sörgyártás a nyersanyagul szolgáló sörárpa csupán 4%-át használja fel, a többi hulladéknak minősül. A sörgyártás hulladéka a lúgos szennyvíz és a szén-dioxid is. A szilárd hulladék 70%-a rövid szálú rostos anyag, ami állati takarmánynak nem alkalmas, és papírnak sem dolgozható fel. Viszont talajként ehető gombák termesztésére szolgálhat, amelyek átalakítják az anyagot, s így már szarvasmarhák takarmányozására használható. A szilárd hulladék másik részének 26%-a fehérje, ezt gilisztákkal etetik fel, azokkal pedig csirkéket táplálnak. A marhák és a csirkék trágyája emésztőbe kerül, az itt termelődő metán energiát szolgáltat. A visszamaradó szennyvizet biológiai úton kezelik, megfelelő növények és állatok társításával halakat tenyésztenek benne. A lúgos szennyvízbe bevezetik a szén-dioxidot, és ebben értékesíthető algákat termesztenek.
A rendszer energetikailag önellátó, a nyersanyag a nap által érlelt sörárpa. Belső szállítási költségei nincsenek, s a környéken eladható élelmiszert termel. Az ilyen üzemek a hagyományos sörgyárakhoz képest négyszer annyi embert alkalmaznak, hétszer annyit termelnek, és nem szennyezik a környezetet. A világon hét ilyen üzem működik, valamennyi fejlődő országban.
Günther Pauli vezetésével módszereket dolgoztak ki és vezetnek be a pálmafa, a bambusz és a szizál hasonló szervezésű felhasználásához is. Az Internet köti össze a legkülönbözőbb érdeklődésű, képzettségű, a világ különböző részein élő szakembereket. Kérdéseket vetnek fel, és tudásukat összerakva munkálják ki a megfelelő eljárásokat. Például a sörfőzde esetében a kezdő kérdés az lehetett, mi is van a sörgyár hulladékában és vajon mit lehetne ezzel kezdeni, mi bontja le a hulladék anyagát, és így tovább. Nem mondhatjuk, hogy a sörfőzde itt vázolt modellje a lehető legjobb felhasználási mód, amit bármely országban így át lehet venni, de nyilvánvaló, hogy az ilyen rendszerek rugalmasak, könnyen javíthatóak, fejleszthetőek.
Günther Pauli a tokiói ENSZ Egyetem rektora, s azon munkálkodik, hogy a fejlődő országok mezőgazdasága új pályára álljon. Amit korábban sikernek tekintettek és büszkén zöld forradalomnak neveztek, nem hozta meg a várt eredményeket. megnövelték ugyan a terméshozamokat, de az iparszerű mezőgazdaság, a műtrágyák és növényvédőszerek használata, a monokultúrás rendszerek kimerítették lehetőségeiket. A hozamok nem fokozhatók – nem is tarthatók.
Nem csoda, hogy Günther Pauli rendszereit a fejlődő országokban vezetik be. A fejlett északi országokban a söripar multinacionális vállalatok kezében van. Nem várhatjuk, hogy a multik jószántukból vállalkoznának üzleti filozófiájuktól, értékesítési rendszereiktől ennyire idegen módszerek bevezetésére. A haszon ugyanis itt elsősorban a területé, amely épen marad, s az ott élő embereknek élelmet és munkát ad.
Elképzelhető, hogy a nulla kibocsátású rendszerek kidolgozása és bevezetése lényegesen könnyítheti a ma fejlődőnek nevezett országok élelmezési és környezeti gondjait, és a jelenleginél magasabb színvonalat, emberibb életet kínál. Egyszerűnek mutatkozik a felismerés: a világgazdaságot meghatározó gazdag országok gazdasági életét is át kell állítani a Pauli-féle sörfőzdéhez hasonló rendszerekre. Így egyre kevesebb kőolajat és földgázt égetünk el, a készletek tovább tartanak. Egyre több napenergiát használva a civilizáció fokozatosan fenntarthatóvá válik. A felismerés egyszerű, a megvalósítás nagyon nehéz.
RETRO-LIGET
avagy mit írtak, hogyan írtak a Liget szerzői öt, tíz vagy éppen huszonhárom évvel ezelőtt: jellegzetes, az akkori és a mai időkről is szóló részletek.
illusztráció | Ligetszépe, 2004
