Szeretlek, mondják egymásnak a lelkek,
és végigélnek minden szenvedést
zokszó nélkül – egymásért, vagy talán
csak egy rögeszme rabságában. Persze
hinni akarják, hogy az érzelem
több a szónál és több a gondolatnál.
Hinni próbálják, hogy a szó: szeretlek,
tettekre váltható. Jó enni adni
egy kedves lénynek, és jó betakarni,
gondoskodni ruháról és cipőről,
elhajtani arca elől az ágat.
Eljön értünk a tett: kiszabadít
az ürességből. Cselekedj tehát:
fűts be, vágj kenyeret, mosd föl a konyhát.
(illusztráció: Gulácsy Lajos | A varázsló kertje)
Csengery Kristóf írásai a blogon | Csengery Kristóf írásai a Liget folyóiratban
