Liget 1994/9 | Pintér Judit - TELITÁLIA (részlet)
Az új korszak kezdete biztató volt: az olasz igazságszolgáltatás a korrupt hatalom mindeddig érinthetetlennek tartott, korlátlan urait talán még soha és sehol nem tapasztalt szigorral leplezte le. A „Tiszta kezek” forradalma – amely még a napjainkban emigrációt fontolgató haladó olasz értelmiség többségét is büszkeséggel és reménnyel töltötte el – egyetlen év alatt romba döntötte a csaknem fél évszázados többpárti demokráciát, és váratlanul olyan politikai formációt dobott felszínre, amire kevesen gondoltak reális lehetőségként. Egy évvel a választások előtt, 1993 márciusában a L’Espresso című hetilap egyik karikaturistája így látja a helyzetet: „Igazi forradalmat élünk át. De senki nem bízik magában annyira, hogy megragadja a hatalmat.” Aztán mégis akad jelentkező: Silvio Berlusconi, a hírhedt média- és reklámcézár. Tavaly nyári bejelentését, miszerint Forza Italia (Hajrá Olaszország!) néven meg kívánja alapítani a „tiszták és szakértők” pártját, a sajtó a kánikulának tulajdonítható lidércnyomásként aposztrofálja. Pár hónappal később, 1994. március 28-án azonban a Szabadság Pólusába tömörült, Berlusconi vezette új erők elsöprő győzelmet aratnak az olasz választásokon. És miközben a „Haza sorsának kézbevételére legalkalmasabb“ ember tévécsatornái egyenes adásban mámoros népünnepélyekről tudósítanak, a független újságok hasábjain neves értelmiségiek apokaliptikus jóslatait olvashatjuk: „Minden világok legrosszabbika érkezett el”, „Maga a Sátán került hatalomra”...
Silvio Berlusconit 1970-ben mutatják be Bettino Craxinak. Az ambiciózus, ügyes vállalkozó és a nagyreményű politikus között szoros baráti kapcsolat alakul ki. Craxi a PSI, az Olasz Szocialista Párt főtitkára lesz, és egyre nagyobb befolyásra tesz szert az olasz politikában, Berlusconi pedig szinte észrevétlenül „az éter urává“ válik. Kettőjük szoros érdekszövetsége – a kereszténydemokrata párt több vezetőjének támogatásával – évtizedekig képes meghiúsítani az éter szabályozására tett bármiféle kísérletet.
1989-től felgyorsulnak az események...
A Nagy Informátor pontosan választotta meg politikai színrelépése pillanatát. A pártok hitelvesztése után dezorientálódott országban egységesítő erőként lépett fel, minden alkalommal hangsúlyozva, hogy nem újabb pártot, hanem az egész nemzetet átfogó mozgalmat akar alapítani. A Forza Italia nyitott struktúrájú klubjai országszerte el is szaporodtak. Marketing-elemzések és közvéleménykutatások segítségével pontosan felmérte az emberek igényeit, s kielégítésük gyors reményével kecsegtette őket. A „tiszták és szakértők kormánya“ a régi rend megdőltével csodareceptté vált...
Teljes és riasztó fogalmi zűrzavar tárháza az olasz helyzet: régi és új, bal- és jobboldal, progresszió és regresszió, fasizmus, antifasizmus és kommunizmus, igaz és hamis mintha végérvényesen elvesztették volna közmegegyezésen alapuló jelentésüket. A szélsőjobboldali Szabadság Pólusa öndefiníciója szerint a leghaladóbb erők szövetsége, mely egyedül képes a (már nem létező) kommunizmus veszélyét elhárítani. Berlusconi otthon és külföldön egyaránt nem győzi bizonygatni, hogy szövetségesei (és öt fasiszta miniszter) a legjobb demokraták...
A „telekrácia“ eluralkodásával a szó emberei, az értelmiségiek gettóba szorulnak, s egyre tehetetlenebbül, egyre többet hibázva vergődnek. Legutóbb Umberto Eco is szerencsétlen kijelentésre ragadtatta magát, amely közfelháborodást okozott még a baloldaliak és az értelmiség körében is. Azt találta írni, hogy mióta a nép szavazataival legalizálta Berlusconi többségi uralmát, szégyenli, hogy olasz, és lassan Boszniában érzi magát. A hatalmon lévők most természetesen hazaárulónak bélyegzik, és a többi veszteshez hasonlóan neki is azt tanácsolják, hogy hallgasson – vagy fogja „boszniai útlevelét“, és hagyja el az országot. S attól a kérdéstől kezdődően, hogy ki a jobb, igazibb olasz, már csak egy lépés a hazafias mészárlás.
RETRO-LIGET
avagy mit írtak, hogyan írtak a Liget szerzői öt, tíz vagy éppen huszonhárom évvel ezelőtt: jellegzetes, az akkori és a mai időkről is szóló részletek.
