HÉTKÖZNAPI RÉMREGÉNY

17. RÉSZ

A másik Tolandra rázárult a hűtő rekeszekkel megerősített ajtaja. Összekuporodott, és éppen elfért a nem emberhúsra kimért belső térben. Feneke alatt az avas margarin pillanatnyi kellemetlensége, hóna alatt az élesztő varázsa, vérereiben a sör kímélete, bőrén a hűtő hidege. Hátával megbökte a fagyásszabályozó gombot, ami így szabadon végezhette feladatát. Megvédte őt a további felismerésektől. Egyre feketébbnek (a feketénél is feketébbnek) látta maga körül mikrovilágának tárgyait. Aztán kitágult ez a világ, párhuzamosan azzal, ahogy elvesztek bizonyosságai. Én és a hűtő, gondolta filozofikus döbbenetekre készen. A hűtő és a világ, gondolta közvetlenül azelőtt, hogy már nem gondolt semmire.

A konyha kövét látta nagyon közelről. Toland diákévei a gondos szülői ellenőrzés hatására problémamentesnek bizonyultak, így nem birtokolt tudást „a magára hagyottan kövön-alvás” tekintetében (sem kollégiumi, sem albérleti összefüggésekben). Gyámoltalanságát, éhségét, fej-, és izomfájdalmait nem tudta más emlékeihez társítani. Sejtelme sem volt, mi volna a legcélravezetőbb ebben a helyzetben. Klausztrofóbiája, légszomja kiverte végül a városba. Sápadt arca, remegő mozdulatai azonban már az Üllői úton felkeltették a rendőrség figyelmét. Felszólításra nem tudta igazolni magát. Képtelen volt megmondani a nevét, megnevezni a munkahelyét, a lakcímét. Szelíd tekintete végképpen gyanússá tette.

A másik Toland ezután utazott autóval, érezte megint a bezárt szobák áporodottságát, beszélt emberekkel, akik részint kedvesnek, részint ellenségeseknek mutatkoztak, megkérték, hogy ürítse ki a zsebeit, végül aláírt egy papírt.

Felengedett. Jól érezte magát. Fűző nélküli cipője nem szorította lábfejét, s az elzárásnak egyelőre csupán azt a jellegzetességét érezte meg (s élvezte önfeledten), hogy bár nem mehet el, de mások sem jöhetnek hozzá. Szüksége volt ugyanakkor az emberek megértő közelségére, és végre ezt sem tagadták meg tőle.

A másik Toland nyugodtan, kifogásolhatatlan modorban ült a helyén, azzal az egyszerű bizonyossággal, hogy végre tényleg a helyén ül. Gondolkodott. Kik voltak ebben a társai? Nem Bolingbroke, nem Shaftesbury, nem Tindal, nem Cherbury. Kik ezek az emberek körülötte? Toland felfedezett egy másik valóságot.

(fotó | Kalmár Zoltán)

 A rémregény kapcsolódó részei