A lépcsőház kürtőjében most nem sült hús szaga árad felfelé, hanem hangosra feltekert rock and roll. Visszafordulok, hogy magamba tömjek egy kis paprikás csirkét, mert különben nem fogom bírni az éjszakát. Papírtrombita bőg, mint a végítélet harsonája. Kivágódik a liftajtó, takarókba bugyolált, pezsgősüveget lóbáló társaság ömlik ki rajta, nagy a tolongás a lucskos körfolyosón. A saroklakás kitárt ablakából zsivaj és a cigarettafüst hullámai csapnak ki a hideg kőre. Pattog a gázkonvektor, a fal tövében szaporodnak a söröspalackok, ideje távozni.
A sarki közért előtt megállok. A mocskos hó recseg a cipőtalpam alatt, mint a kristálycukor, a levegőnek fémes íze van. Kemény ember a közértes, éjszaka is nyitva tart. Tele van a bolt, viszik az italokat, a franciasalátát, toborzott közönség röhög az ajtó fölé szerelt tévében. Csikordul a kilincs, újabb óra fordul bele a Dunába. Itt egész évben szilveszter van.
Teamécsesekkel kirakott lépcsőforduló, Akácfa utca. Közéleti kabaré megy a gyerekszobában, kekszet rágnak a konyhában a nagyok. Ha vita támad, a házigazda közbeszól, vörösbort ajánlgat és alágyújt a töltött káposztának. A falon túl bömböl a tévé. Derékon alul takaróba csavart nyugdíjas pár nézi fotelből, hogy bokázik fekete-fehérben Latabár. Búcsúzzunk vidáman az óévtől, emeli poharát a hazai televíziózás közkedvelt doyenje. A ház lakói kapkodva kiöntött pezsgőjükkel vigyázzállásba merevednek. A törlőrongyért már nincs idő kimenni. Éjfélt üt az óra.
Újra együtt a család a negyediken. A Himnuszt a hazalátogató emigránsok teli torokból éneklik, az itthon maradtak savanyú képpel motyogják, utána szorongva koccintanak.
Petárdák durrognak az utcán. A művészklubban vágni lehet a füstöt, megmozdulni képtelenség, a lépcsőn is ülnek. Kézről kézre adják a pult felől érkező söröket. A nők húsos, csillogó arcán elmázolódott a festék. Szól a zene, a hangzavarban mindenki üvöltve beszélget.
Egyél egy sonkás hasét!
Hajnalig tartó házibuli a körgangon. Szétfolyt arcú lódenkabátos emberek terelnek befelé: ők már két órával ezelőtt elmentek. A belső szobában progresszív rock a méregdrága hifin férfiaknak, a konyhában forró csokoládé a férfiakat kritizáló nőknek.
Január elseje, reggel hét óra. Kivételes pillanat, amikor elpihen a város. Néhol nyitva maradt ugyan a rádió vagy tévé, de az olyan csak, mint a csöpögő csap. Hallgatnak a hivatásos magyarázók, műfelháborodók, álomkereskedők, próféták, prókátorok és provokátorok. Alszanak az emberek. Mindenki alszik. Ilyenkor a legszebb a világ.
