6. RÉSZ
Egyszerre zúdultak ki a fülke ajtaján mindnyájan. Bolingbroke valahogy mégis társai elé zuhant, így őt valósággal kilökték a járdára. Ijedten sikoltozott, de nem a fájdalom, hanem a táska elvesztése miatt jajveszékelt. Ekkor azonban óriási hullám csapta arcon őket, és lendítette vissza testüket a fülke felé. Szemük nem sós víztől homályosodott el, hanem váratlan látványok tömkelegétől. Az utca ugyanis egyik pillanatról a másikra megtelt emberekkel. S a megnyugtatóan embermentes űrbe vetett zuhanásuk, rohanásuk fennakadt a járókelőkön. A virágboltból dúsan kifestett és gazdagon felékszerezett nő és hosszú fehér ballonkabátot viselő férfi lépett ki, a bolt elé pakolt cserepek között többen válogattak. Egy villanyszerelő csapta be éppen autója ajtaját és ugrott fel a járdára. A trafikba cigarettáért szaladt át a szomszéd büféből a szakács, és éppen szembejött az óriás, aki mindig szembe jön.
Feltűnt még lábtörlőszagú kutyájával a kutyasétáltató, a testépítő egyetemista, egy másik nem testépítő egyetemista, a szabadságos rendőr, a zongorahangoló a túloldalról, egy egész óvodáscsoport, a palacsintázó gyilkos-tekintetű tulajdonosa, ennek a fia, jámbor ingatlanügynökök, izgatott feltalálók, fáradt fiatalkorú bűnözők, néhány eltévedt német turista, egy ír futballrajongó, kínai étteremtulajdonosok, egy levelibékaszerű nyugdíjas katonatiszt, egy részeg özvegy, két fiatalos nagymama, három álruhás tanár.
Shaftesbury rémületében a falhoz szorult.
– Kik ezek az emberek? – kérdezte döbbenten, de nem kapott választ. Társai szétszóródtak az emberiség eme erőszakos és rossz szagú tolongásában. Bolingroke nem messze a telefonfülkétől rongyos, koszos ruhájában térdre esve nyújtogatta segítségkérőn a kezét az emberek felé. Cherbury, talán, hogy álcázza magát és időt nyerjen, betért az újságárushoz Élet és Tudományt vásárolni. Tindal az út szélén álló autókat próbálta kinyitni. Nem járt sikerrel, ezért oxigénpalackja maszkját arcára húzva bemászott egy JPS 544 forgalmi rendszámú, zöld Suzuki Ignis alá. Shaftesbury agyán átfutott, hogy feladja magát. Tudta, hogy nem messze, az Angyal utca sarkán van egy zöldséges. Ez alkalmas terepnek tűnt a lebukásra. Ha kicsit kijjebb hajol, látja is a ládákba szórt krumplit, paradicsomot, répát, feketeretket. Ekkor azonban a másik oldalon észrevette a kék táskát. Szerencséje volt, éppen összeütközött két kopott, piros traktor a 30-as villamos megállója előtt, s a szellőléptű tolvaj megtorpant. Shaftesbury utána vetette magát. Hallotta még Bolingbroke kétségbeesett hangját.
- Csak így?! Fegyvertelenül?!
