fotó | Kacper Pempel, Reuters

Nem sokkal éjfél után a lengyelországi Swiebodzin felől hallható nyüszítésre riadtam. A hang nem hasonlított kutya, sakál vagy farkas vonításához, a megkínzott, rettegő gyerek, a szenvedő, a gyászoló, a haldokló, sőt, a valaha élt is másképp sír, jajong, nyögdécsel, visít, bömböl, zokog, szűköl és vinnyog – ez más volt, sűrűbb és visszhangosabb; és tökéletesen reménytelen. Az ormótlan, alakjukkal nem békülő tárgyak, ezek az idomtalan szobordarabok még az utolsó éjszakán is esengtek, hogy legalább a bevégző összeillesztéstől megmenekülhessenek. A lelketlen anyag ugyanis inkább anyag maradna, semhogy átlelkesítést hazudva segédkezzen az ember elemi hit- és áhítat-készségének megnyomorításában. Hiába. Mióta világ a világ, a különféle hatalmi apparátusok és üzleti intézmények ideológiákkal felszerelten kihasználják, mert hasznosítják a metafizikai igényt. Manapság a tudat- és lélek-manipuláció a legjövedelmezőbb és legbiztosabb vállalkozás.

Most is, az építészek racionális érvei meg a misztikus jelek ellenére legyártották a világ legnagyobb Jézus-szobrának elemeit, és a város közeli mesterséges dombocskához szállították. Nem kétséges, a daru felemeli a gigantikus méretű fejet is, aztán az aranykoronát, ahogy emelte-illesztette a mellrészt a széttárt karral – a szerelőmunkások hangyaként mászkálnak a fehér anyagon, és lám, érkeznek már bámészkodók, egyelőre pár százan, ám éppen a szám, tudható, hatékony marketinggel gyorsan nőhet.
Végtére is miért ne lehetne a swiebodzini Jézus-szobor éppoly látogatott, mint a korábban legnagyobbként számon tartott bolíviai, vagy akár a leghíresebb, a harmincméteres talapzatra állított Rio de Janeiró-i Megváltó Jézus?
Miért ne lehetne látogatottabb?! Hiszen a látványosság létrejöttében mindenki oly rugalmasan-ügyesen alkalmazkodott a valósághoz. A kivitelezés viharos esztendei során még az alapkoncepció is változott: eredetileg Jézus életéveinek száma szerint 33 méteresre tervezték a szobrot, csakhogy a bolíviai talapzat nélkül is 34,2 méter – muszáj volt hát meghaladni annak méretét. Egyszerűen muszáj volt. Aki nem tud a meglévőnél nagyobbat produkálni, ne számítson közfigyelemre.
Nappali fényben egészségesen megnevettetnek a szoborépítés sajtófotói, a daru horgán lógó óriás-fej mulatságosan groteszk; látni, hogy ez hitmentes csinálmány, üzleti kelléknek is silány – de éjszaka, kiszolgáltatottan, az emberlétet és történetét öntudatlanul viselve, a sokféle kín sokféle hangja mellett szólhat még valami egészen más, nyüszítésféle; a meggyötört anyagé.

Levendel Júlia írásai a blogon | Levendel Júlia írásai a Liget folyóiratban