A konferenciakitűző 5,7 x 9 centiméteres műanyag téglalap, amelyből kivesszük a gyári, üres papírlapot, majd oldalról belecsúsztatjuk az előre kinyomtatott névkártyát, és már csippenthető is öltönyhajtókára, ingzsebre, vagy hobósan, akár farmerünk övtartó karikájára is. Darabja 110 forint abban a papírboltban, ahol egy családias hangulatú szakmai konferencia számára doboznyit vásároltam.
„Úgy varázsoltam bele a neveket, hogy meghagytam az üres papírt, hátha ’másodhasznosítják’ a résztvevők” – dicsekednék az egyik szervezőnek, de nincs nála sikerem. „A hollandok – mondja – az esemény végén visszakérik ezeket, egy kitűzőt akár több tucatszor is használnak. Talán ezért olyan gazdagok.”

Hittem is, nem is, de amikor a második nap végén a de Waard, Grootveld és van den Bosch feliratú kitűzők egyszer csak visszakerültek a fel nem használtak mellé a dobozba, elgondolkodtam. Vérmesebb barátaim ilyenkor már metróépítést, autópálya-százalékokat, Margit-hidat emlegetnek honi kontraszt gyanánt, nekem meg az Ötödik pecsét című film náci tisztjének bölcsessége jut eszembe: nem a robbantgató partizánban lakik az igazi veszély, hanem a kocsmában üldögélő kispolgár gondolataiban.

Persze, tudunk az elsíbolt, a rossz közbeszerzési konstrukciók miatt elpazarolt, felesleges vagy mesterségesen drágított beruházásokba ölt közpénz-milliárdokról. A néhány százezer forint hiányában fontos lapok megszűnéséről, a néhány millió forint miatt kis iskolák és oktatóközösségek ellehetetlenüléséről, a néhány tízezres hátralék miatt utcára tett családokról, s hogy gyerekeik a sokkal költségesebb állami gondozásba kerülnek. De vannak ennél észrevehetetlenebb „kis dolgok”. A tantestület véleményétől független iskolaigazgatói kinevezések, „politikai” érdemek alapján betöltött állások – nem a nagy országos intézményekben, hanem például települési kiskönyvtárakban. Szakképzetlen családtagok számára teremtett munkahelyek – a szakemberek elküldésével – rangos egyetemen. Korrupt diák-képviselők szavazatainak megvásárlásával manipulált rektorválasztás. Ügyes jogászcimbora segítségével „kivett kartonok” gyorshajtási ügyek elsikálására...

A világ gyémánt tengelye – József Attilát idézve – nemcsak néhány hatalmas pörölycsapástól görbül, hanem a milliónyi apró, szinte észrevehetetlen, de egyáltalán nem szükségszerű kopácsolástól is. Ha értékeink világát vagy a jövőt fürkésszük, sorsunk javulásában reménykedve, ezt a hangzavart tompítani kellene. Kezdetnek legalább egy kicsit.

Z. Karvalics László írásai a blogon | Z. Karvalics László írásai a Liget folyóiratban