Talán ha végigfekhetnék az ágyon, hanyatt,
és ki tudja, honnan, alighanem a semmiből,
ott teremne egy barátságos macska, lehetne
fekete, cirmos, de olyan vörhenyeges is, mint
nagy kedvencünk, a két házzal alattunk lakó,
Répa nevű cica, egyszóval megjelenne, és a
mellemre ülne, esetleg a hasamra, nem olyan
nagy a súlya egy ilyen macskának, inkább csak
kellemes nyomaték, masszírozza a gyomrot,
nem teher, talán kinyújtózva végig is feküdne
rajtam, és halkan azt súgná: mon cher vieux,
hallgass rám, kérlek, ne szemléld a dolgokat
olyan halálos komolyan – légy könnyedebb,
vedd elő a humorod, engedd el magad, lazíts!
(illusztráció: Berény Róbert | Macska és csendélet)
Csengery Kristóf írásai a blogon | Csengery Kristóf írásai a Liget folyóiratban
