Elég a belső
világítás (nincs korma)
indulok sorról-sorra
vállamon kendő…
a vénasszonyok-
nyarára nem számítok.

Pár mondatot átírok,
vaksin molyolok
most a szövegen:
ívesül, boltosodik,
de semmi nem változik,
bárhogy tördelem.

Kéne ide egy kályha, jó volna begyújtani.
A telet-nyarat összekötő folyosó hideg.
Mintha úttesten kelne át (faltól-falig) oda-
vissza, rosszlábú emlék tipeg.
Nincs. Mit kezdenék vele ha volna arca?

Ülünk a fűben háttal a napnak. Adáshiba?
Fölöttünk a csönd,  bárányfelhős fém-drapéria.

Szememre tapasztva kezem hallgatom: tikk-takk…
ajtók, ablakok  nyílnak; füstbarát rések,  
kutak, utak, sorok sorokra,
egérmentő járatok…  agyafúrt ki-befúrtak.
részeg  denevér száll az ősz nyitott szemére;
szállok (én, itt)  csapongva.

fotók | 500px.com

Búth Emília írásai a blogon | Búth Emília írásai a Liget folyóiratban