a
véletlen
kedvezményezettje vagyok
öregen is,
ezt éreztem és gondoltam a minap, ahogyan
slattyogtam, szinte gyalogoltam, mintha valahová…

----------------------------------------------------------

METAFORA TÉR

Át-
kelni
a Moszkva téren,
nekem 50 éve ugyanaz.
Bugyborgott mindig
fenékig,
koszlott katlan-módra,
benyelte
és
kiokádta
az elszürkült fejű utasokat,
metaforikus hely volt, lett köröttem,
különösen ’89-ben,  
hiába tudtam, már akkor is, hogy hiábavalóan,
mégis mentem-mondtam,
és elkábulva a foglalkozás mákonyától,
még holmi jóérzés is futkosott bennem,
szinte hittem
a térség-változásban,    
de ahogy ma átbukdácsoltam az akadálymentesített terep hepe-hupáin,
át a koldusok, virágárusok sorfalán,
el a lila-rózsaszín műanyagból öntött ülőkék mellett,
és pillantásom a tér új névtáblájára esett,
elhűlve dünnyögtem, reménytelen eset –
ez most is metafora tér.