– vagyis a munkás élet utáni munkátlan lét. Az öregség, a nyugdíj, a visszavonulás időszaka. Embermilliók vágynak a „békés, gondtalan” évekre, s ugyancsak embermilliók érnek az idős korba anélkül, hogy életük végre békés, de főleg gondtalan lehetne. Az államok igen ritkán bőkezűek, ha költségvetésükben nyugdíjrendszerük alakítását tervezik. Általában a létfenntartáshoz szükséges minimumot dobják a visszavonuló, elbocsájtott, kiöregedett, beteg, és ekként a továbbiakban „haszontalan” állampolgárnak. Az állami nyugdíjrendszerekkel párhuzamosan működő magánnyugdíjpénztárak szervezete persze más logika szerint működik: az állampolgár még dolgos éveiben maga gondoskodik rendszeres befizetésekkel a későbbi jövedelméről.
Sokan úgy képzelik, az öregkor igazi hozadéka a szabadidő. Hogy végre azt tehet az ember az idejével, amit akar. Vannak, akik hosszan készülnek, s például dédelgetett álmukat remélik megvalósítani: ami addig csak hobbi, félig-meddig titkolt szenvedély volt, majd főtevékenység lesz. A munkavégzés tempója azonban – akár napi robot, akár hivatásnak érzett tevékenység volt évtizedeken át – alaposan megváltozik a nyugdíjazáskor. Az idő, az alkalom túl bőven kínálkozik: „kezdj velem valamit” – sugallja.
Akinek fiatalabb éveit jobbára kitölti foglalkozásának gyakorlása, ilyenkor megrémülhet, talajvesztetté lesz. Gyakran hallani, hogy a friss nyugdíjas belehal a hirtelen rászakadt nyugalomba. Mert mit kezdjen hátralévő idejével?
Az utóbbi években – a nyugati világban – létrejött egy különös szolgáltatás: a lét-tréning oktatás. A szociális indíttatású tanfolyamok persze üzleti vállalkozások: a tréner alapos karakter-analízis és a körülmények felmérése után megmutatja a talaját vesztett embernek a számára elérhető és egyéniségének megfelelő elfoglaltságokat, felcsillantja a lehetőségeket, amelyekre eladdig nem is gondolt. A kliens természetesen fizet a szolgáltatásért, a járható útra térítésért, akárcsak a lélekgyógyásznak.
A tréning tehát szolgáltatás, de úgy érezzük, inkább szociális juttatás lehetne, a biztonsági háló része, államilag szponzorált, sőt, ingyenesen igénybe vehető ellátás. Valójában meg tapasztaljuk: ez is jól kitalált üzlet, a rászorulók megfizetik, amit a humanitás és felebaráti törődés címkéjével kapnak. Ugyanakkor nem tagadható: az újkori szakma segíti, hogy élhetőbb legyen az utolsó életszakasz, s így akár életmentésnek is tekinthetjük.
A tréner immár képesítéssel rendelkezik – olyasféle szakember, mint a nagyvállalat üzemi pszichológusa.
fotó | 500px.com
Handi Péter írásai a blogon | Handi Péter írásai a Liget folyóiratban
