– Hallottad a legújabb rémhírt?
– …
– Minden igaz!

Itt
keringél
a legújabb régi vicc;
nem mondhatom, hogy megnevettet;
te tetves, kezes-lábas gönc, közös, rühös rongy,
mit akarsz;
hadarsz, vigyorogsz, belemarsz élőbe, holtba;
a rendszer teszi a történetet vagy megfordítva?
De minek kérdezem, ha mindegy.
Túl vagyunk már mióta,
után, ’89 oda.
Lógnak a nemzeti mesén bután,
mint dekoráció,
idióta idézetek:
„létezett szocializmus”,
„létező demokrácia”.

Különbségeik és azonosságaik torzai
egymásba préselve kulminálnak,
miközben fumigálnak a nyomók,
„össze, csak össze”, rikoltják,
és szétcsinálják, ez a taktika.
Fuldokoltat a politika.
A hataloméhség készsége
a mélyszegénység méhében milyen megkapó.
Az Alkotmány utcában meg a tüntetés
merő erőlködés, hát ott vagyok ott,
versem testén, tessék,
elvakart hangzatok.
S közben – miféle közben? –
itt a húsvét megint.
Már el is telt, feltámadástalan.
De elnémulni se jó megoldás,
még rágondolni is… !,
gondolom, és vonszolom,
meg ellököm, mégis jön velem
a közös rühös:
se, is.

az illusztráció a szerző festménye  |  Horgas Béla írásai a Liget folyóiratban