Nem az a baj, hogy már nyakig ér a
disznóólban járt mocskos-szájú délután
romlást gőzölgő gyomor-forgató lábvize
hanem az
hogy valaki lötyögteti
Most kellene felülemelkedni
meglátni észre venni
a
zúgó örvénylésben bukdácsoló
gyerekujjnyi szalmaszálat
a parton felejtett
nyárfatörzsnek támasztott
gazdátlan
vállhoz idomítható vízhatlan szárnyat
„Szólíthatlak nagymamának?”
kérdezi a térdzoknis
öt tavaszt látott kislány
barátságos
cserfes távoli rokon
gyakorlott vendég
(más fia-borja) óvodából jövet
Szemközt az asszony
kora-nincs százéves
(se kutyája se macskája) csak néz
Hát ki fogadja el azt a kezet
(illusztráció: Scheiber Hugó | Merengő)