Törpe-álarcban magasodsz Törpe-földön,
tökéletes mimikrid biztos tudatában.
Óriáséknál – másik maszkban –
nagyságodat irigylik néhányan.
Bárki vágyának modellt állsz;
azzal, hogy alakod kölcsönzöd neki,
átlényegíted, formát kap,
s már-már megszületik – de ki?
Arcra arc, jelmezre mez – még hiszed,
téged jellemez álcád is, melyben megjelensz.
Lötyög, szorít, feszül, melegszik,
megül rajtad, éget, bőrödre fekszik;
beállításonként változik, nem te cseréled,
rád húzzák megannyi új személyiséged.
Attól függsz, éppen mit adnak el veled:
gumicukrot, törpe telket, óriás étkészletet…
A marcona arc oda egy pillanat alatt;
ragyogsz már, drága vagy,
ezüstbe, aranyba játszik a matt alap.
Ám viselhetsz bármit, üresen mered
befogadó, hívó, tágra nyílt szemed,
melyből az örökléttel-egy
semmi integet. Narcisszusz is
beleszédül – s magába szeret.
MASZKOK (formai gondolatok az arcról)
Varga Zoltán Zsolt szobrászművész kiállítása
Székely Bertalan Műteremház Galéria
(Szada, Dózsa György út 63.)
(fotó | René Margit)
