Írtam
erre a lapra 2007-ben
ecsettel és akvarellel,
betűket festettem rá, lavíroztam aztán,
eláztattam, lepréseltem, kivasaltam
(elviselte),
palimpszesztet játszottam vele,
szürke kartonra ragasztottam,
körül ötcentis margót hagytam,
félretettem, rá-ránéztem,
szemmel tartottam,
el-eltűnt előlem, de tudtam, hogy ott van,
valahol a papírkazalban jelenésre vár,
és most mégis,
a minap, délelőtt, ahogy
szortírozás közben kezembe akadt,
s a betűket báván silabizáltam,
belém állt hirtelen,
kíváncsiság és ijedelem
elegyéből előugrott egy heves mozdulat:
hajszálnyit elálló felső sarkánál
két ujjal megragadtam és beletéptem,
fölhasadt –
rámeredtem, hozzáhajoltam, hallgatóztam,
hámoztam tovább, húztam le bőrét,
zenélt a fájdalmasan nyers
felület,
élt,
áttetszett mögüle, látható lett,
testett öltött,
nem is a négy betű-jel, de a jelentése,
agyongyötört véletlenem,
ahogyan (azt hiszem)
megtörtént velem.