Tegnap a 7-es buszon felfigyeltem egy lányra - igen, nevezzük lánynak, márcsak azért is, mert számomra mindenki lány, aki fiatalabb nálam, lehet akár 20, vagy 30 éves, és a lány-ság a nő-séget is magában foglalja, ahogy ezúttal is – vagyis maradok a Lány-nál. A 30 körüli Nő három méterre tőlem állt a 7-es gyorson, és fintorgott.


A fintorgására figyeltem fel. Először csak apró zavar jelent meg az arcán, amit hirtelen felmerülő, furcsa gondolat is előidézhet, nyugtalan gondolat, ami kiül az arcra. Tekintete elvesztette az éber tudatállapotra jellemző elevenségét. A meghatározhatatlan térbe nézett, ködösen, majd az egyik szemöldöke picit felcsúszott – ez némi jóindulattal még mindig lehetett ámulat, meglepődés. Innentől viszont felgyorsultak az események, és félreérthetetlenül robogtak végkifejletük felé. Az orrcimpája reszketett, szemét összehunyorította, aztán borzongatóan gyönyörű remegés hullámzott végig kontrollálatlanul az egész arcán... Kezét a szája elé kapta, és nagyot tüsszentett.


Lenyűgözve néztem a jelenetet, elégedetten állapítottam meg, hogy nem fojtotta el a finálét. A nők társadalmi helyzetére mélységesen jellemző, hogy majdnem mindig elfojtják a tüsszentésüket, nyilvános helyen és társaságon belül is (külön elemzést érdemelne az a változat, amikor a kitörő légtömeg kb. 90 %-át elnyelve, a maradék 10-ből "hapci!" szót formálva igyekeznek a nőiesség, báj és jólneveltség ideájának megfelelni). Egészségeset tüsszenteni szinte kizárólag férfiakat látunk, ami véleményem szerint azért alakult így, mert a tüsszentés kéjes érzettel jár, márpedig a kéj vállalásához gátlástalanság kell, a gátlástalanság pedig a férfiak területe.
Ez néhány pillanat alatt végigcikázott bennem, ám a műsor a lány arcán közben sem ért véget. Tenyerét lassan elvette a szája elől, a tekintete fátyolos és kielégült volt. Hosszúnak tűnő másodpercig csak lebegett ebben az állapotban, aztán megrázta a fejét, mint aki erőt vesz magán, erőszakkal átrántja magát egyik tudatállapotból a másikba, körbenézett, kicsit riadtan, a busz épp a Blaha Lujza térhez ért, kinyílt az ajtó, és a lány gyorsan leszállt.


Kállay Kotász Zoltán írásai a blogon | Kállay Kotász Zoltán írásai a Liget folyóiratban