Azt mondja, egy idő óta úgy érzi,
a tetteihez legelőször is bátorságot
kell gyűjtenie. Csak az a baj, hogy
amikor tettekről beszél, nem egy
hófödte hegycsúcs meghódítására
gondol, s még csak arra sem, milyen
volna száguldó vasúti kocsik tetején
állva egyensúlyozni. Tett az, mondja,
ha reggel felkelsz az ágyadból – tett
az, amikor a másik szeme közé nézel,
és köszönsz neki vagy bemutatkozol.
Ehhez kell a bátorság. Hegyet mászni,
rázkódó vagontetőn szédelegve tűrni
az acsarkodó szél harapásait: semmi.
Bálint Endre | Kompozíció négy fekete figurával
