Böröcz István, a MTVA vezérigazgatója intézménye becsületességétől és saját emberségétől meghatottan óvta munkavállalóit, hogy ha belépnek majd főnökük irodájába, és ott sok-sok borítékot látnak előkészítve, „ne kapjanak mindjárt szívbajt”, s ne a legrosszabbra gondoljanak. Mert nemcsak az elbocsátásokról (racionalizálás, karcsúsítás stb.) értesítik most a munkavállalókat – ugyanolyan boríték rejti a megtartottak munkaköri leírását. A közmédiumok átalakítása elkerülhetetlen, magyarázta, s biztosított mindenkit, hogy segítenek az álláskeresésben, segélyezési alapot hoznak létre, sőt, pszichológiai tanácsot is adnak a nehéz helyzetbe jutott munkavállalóknak.

A „bombahír” újabb demokratikus választást kínál: bárki szavazhat már a Facebookon, tiltakozhat a politikai tisztogatás ellen vagy egyetérthet a pazarló közmédiumok lefaragásával – a véleménynyilvánítás kanalizálja az indulatokat, egyben remek játéklehetőség.

Vélhetően a feleslegessé vált szerkesztők, műsorvezetők, producerek valamivel több szolidaritásfélét – inkább meghökkenést – észlelnek majd környezetükben, mint a munkanélkülivé lett kohászok vagy tanárok, de közgazdasági-szociológiai számítások nélkül is tudható: az erkölcsi-mentális pusztulásnak még az anyagi következményeit sem enyhíti az elbocsátottak megtakarított bére.

Az adófizetők forintjainak körültekintő felhasználásával indokolni a diktatúrákból ismert átszervezési eljárást: ocsmány demagógia. Az adófizetők – a különböző „konzultációkkal“ lebutítva – megint csak asszisztálni kénytelenek olyasmihez, amit néhány év múlva szégyellni és titkolni fognak, s ez mindennél pazarlóbb.

Csak a hatalombirtokosok beszélnek adófizetőkről és munkavállalókról – jogszerű és korszerű nyelvhasználatukkal is félelmet és zavart keltve. A MTVA vezetőinek mitikus borítékozásához képest érdektelen, hogy a hatszáz elbocsátott szorgalmas vagy ingyenélő, még az is, hogy jó vagy rossz műsorokat csinált.

A mindeneket megrontó félelemhez képest igazán érdektelen.

(fotó | Leo Bugaev)

Levendel Júlia írásai a blogon | Levendel Júlia írásai a Liget folyóiratban