Liget 1993/1 | Pete László - KÖRNYEZETVÉDELEM – EMBERVÉDELEM (részletek)
Környezetvédelmi hivatalok, környezetvédelmi minisztériumok, környezetvédelmi törvények és törvényjavaslatok, környezetvédelmi szabványok, környezetvédelmi előírások születnek szerte a világon. Környezetvédelmi irodák környezetvédelmi hivatalnokai edzik környezetvédelmi könyökükön a környezetvédelmi bőrkeményedéseket, ülepükön a környezetvédelmi bibircsókokat növesztve kérődznek környezetvédelmi jogszabályok környezetvédelmi bikkfanyelvén. Szárba szökkent, már leveledzik a környezetvédelmi bürokrácia, ágadzik jobbra-balra, fásul, göcsörtösödik, már-már a vadhajtások is izmosodni kezdenek a széles levelek sötét sarkaiban.
A másik oldalon környezetvédelmi szervezetek, pártok és mozgalmak alakulnak, terjednek a környezetvédelmi plakátok, brosúrák, kiadványok. Napnyugat felé tekintve környezetvédelmi könyvkiadókat és ügyvédi irodákat is találunk. Már a hagyományosan gügye tévéreklámokban is tanyát vert a környezetvédelmi varázsige; a csábmosolyú bájszövegmondók környezetvédelmi sziréndallal próbálják csapra ütni a pénztárcánkat, hogy ránk sózzanak valami fogpasztát, mosóport, műszaki vagy vegyi herkentyűt, hasznosat vagy haszontalant, nélkülözhetetlen vívmányt, esetleg szilárd vagy folyékony agylágyítót.
A környezetvédelem valami olyasmi, amire mindenki hivatkozhat, ha van hozzá bőr a képén? Amíg a környezetvédelmi célokat másoknak rendelik alá, aligha lehet másként. Így hát a környezetvédelem is szerényen besorol a belügy meg külügy, belgazdaság meg külgazdaság, meg egyebek mellé. Mintha bizony azokkal volna mérhető, vagy azokat mérni lehetne hozzá...
... Környezetvédelem ürügyén mindenféle sóhivatalok létesülnek komoly jogkör és igazi lehetőségek nélkül. Az ügy tiszta lelkű lovagjai előbb-utóbb elmenekülnek, az újsütetű szakbürokraták pedig maradnak. őket a probléma léte érdekli, nem pedig a megoldása. Hiszen ha környezetvédelmi problémák nem lennének, környezetvédelmi aktagyártásra sem volna szükség. Az ilyen hivatalos környezetvédelem bugyuta szabályok majomketrecébe gyömöszöli a gondokat, és közéleti frázispufogtatással dagadtra hizlalt álproblémákon lovagol. Az ökológiai sorskérdésekkel szőrmentén foglalkozik, rendelkezései legtöbbször sújtanak.
A környezetet leginkább terhelő vétségek között nem szerepel a hétvégi vityillók engedély nélküli építése, sem a víkendező családok faszén égetése a rostonsült alatt. Nem is a vonatok WC-iből a sínek közé potyogó emberi hulladék okoz gondot. A környezetvédelmi bürokrácia kitermelte előírásrendszer gyakorta félszemére vak: csak olyan csoportok környezetszennyezését látja, amelyek a fennálló politikai játékszabályok szerint ártalmatlanok. Az ilyen bántóan tendenciózus ötleteket tekinthetjük a környezetvédelem legolcsóbb módjának. Pedig mérhetetlenül sokba kerülnek. Mivel kizárólag kispénzű emberek használta eszközöket sújtanak, elkeseredett ellenérzéseket szülnek, és lejáratják az ügyet. Közgazdasági téren talán elfogadhatóak, erkölcsi téren nem, mivel nem biztosítanak igazi alternatívát. Lehet-e a környezetet oltalmazni a benne élő emberek őszinte és igaz védelme nélkül?
RETRO-LIGET
avagy mit írtak, hogyan írtak a Liget szerzői öt, tíz vagy éppen huszonhárom évvel ezelőtt: jellegzetes, az akkori és a mai időkről is szóló részletek.
illusztráció | Ligetszépe, 2004
