„Ha a radioaktív anyagok hasadása során önfenntartó láncreakció jön létre, akkor nevezik a reaktor tömegét kritikus tömegnek.”

Tömegben lenni rossz: tülekedés, gorombaság, hónaljszag. Egy leküzdhetetlen, láthatatlan erő szardíniadobozba töm, a többi kis döglött szardínia közé, szorosan egymáshoz simulva várakozunk az olajos-bűzös lében.

Tömegben lenni olykor mégis jó: ha tülekedés helyett együtt mozdulunk, és az ügyetlenkedőket is türelmes bátorítás és figyelem veszi körül. Ilyenkor még az izzadságszag is gyorsabban oszlik el a levegőben. A leküzdhetetlen, láthatatlan erő a sokszínű kavalkádot hömpölygő folyammá formálja, és a sok kis virgonc szardínia vidáman fickándozik.

Mindez olyan gondos és körültekintő szervezést igényel, mint amit a Critical Mass biciklis felvonulásán láthattunk. Biciklisek és járókelők, idősek és kisgyerekek, rendőrök és szervezők, autósok és buszosok türelmes együttműködése szombat délután néhány órára angyalszárnyként terült a város fölé. A turisták mindenütt széles, álmélkodó mosollyal nézték a menetet: ha csak pár óra erejéig, de sikerült elhitetnünk, hogy Budapest élhető hely.

Ha jól figyelünk, a város néha megmutatja ismeretlen arcát – elég biciklire ülni vagy a szokott megállónál eggyel előbb leszállni, hogy rácsodálkozzunk, mi minden mellett sétálunk el vakon nap mint nap. A budapestUNDERGUIDE a Föld Napjára szervezett városfelfedező sétáján például két óra alatt eljutottunk a romkocsmától az alternatív iparművészeti műhelyig, és a felkészült, barátságos idegenvezetők útközben jó és rossz példákat mutattak a város múltjából és jelenéből.

A felelősségteljes utazást népszerűsítő program minden eleme az ökológiai tudatossághoz kapcsolódott: megnéztük a bicikligumibelsőből és használt biztonsági övekből gyártott táskákat árusító boltot, a játszótér mellett kifestett tűzfalat, a felújított műemlékházat, a pusztulásra ítélt műemlékházat és ettünk biokalácsot. A mintegy húsz főből álló, spontánul összeverődött sétálók – ahogy a beszélgetésekből kivettem, mindenki tősgyökeres vagy évtizedek óta budapesti lakos – minden második-harmadik utcasarkon körbefogták a két vezetőt, és úgy beszélgettünk történelemről, építészetről, parkosításról és a városvezetés korrupciójáról, mint gyerekkori barátok, akiket régi, eltéphetetlen szálak kötnek össze.

Talán csak jobban kell figyelni. Talán sok ilyen kezdeményezés van – nemcsak Budapesten, de más városokban és falvakban is. Talán ha elég sok van, kialakul az önnfenntartó láncreakció.

(fotó: René Margit)

Horgas Judit írásai a blogon | Horgas Judit írásai a Liget folyóiratban