Ismerősök és ismeretlenek kommentjeit olvasom egy gyöngyöspatai hír kapcsán a Facebookon. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, az egyre ordenárébb színvonal néhány forduló után elér oda, ahol jóérzésű ember nem olvas tovább, mert minek.

Az egyik elvadult kommentelő minden szavából süt, hogy sérült lelkű ember – fölösleges győzködni. Fortyog benne az indulat, de a mondataiban egyezik alany és állítmány, idegen szavakat használ, a helyesírás is rendben – hiába hinném, hogy ostoba bunkó. Magyar polgár.

Az állathasonlat, mint köztudott, jól felismerhető jele a szélsőséges érzelmeknek: az első lépésben lepatkányozott, kártevőnek és egyéb vérszívónak nevezett, második lépésben úgy is kezelt népcsoportot az ésszerű logika szerint harmadik lépésben ki kell irtani. Talán puszta véletlen, de semmiképpen nem a fantázia jele, hogy az én kommentezőm veszedelmes pitbullhoz hasonlítja a cigányokat – bár a veszély drámai felnagyítása (a pitbull mégiscsak kellemetlenebb, mint a szúnyog) egyben felmentést és magyarázatot is ad a nemzet-, faj- és önvédelemre.

Nyávogj csak, liberális buckalakó – zeng felém az ismert szólam –, a budai hegyekben csak lomtalanításkor látsz cigányt. A szomszéd nem lopja el a kerítést, a gyereked nem ül mosdatlan osztálytársak között, a sarki kisboltot nem rabolják ki minden héten. Költözz oda, és utána legyen nagy a szád!

Igazad van, pajtás. Honnan is tudnám, milyen az élet – kivételezett voltam világéletemben. Mint ahogy te is – hiszen lássuk be, a gyöngyöspatai cigányok közül kevesen jutnak számítógéphez, hogy megosszák véleményüket a világgal a Facebookon. Csak kivételezett helyzetben élő embereknek van energiájuk ilyesmivel foglalkozni, akiknek nem azon jár az esze, hogy eszik-e a gyerek aznap. És ha már ilyen előnyös helyzetben vagyunk, azt javaslom: ne totojázz, pajtás!

Mondd ki a megoldást! Az én liberális nyafogásom oktatásról meg szociális védőhálóról, munkahelyteremtésről és egészségügyi programokról csak üres beszéd, egyébként is sokáig tart megvalósítani, drága és nehézkes. Van ennél egyszerűbb mód is. Attól tartok, kedvenc paramilitáris szervezeteid pitiáner módszerei – masírozás, megfélemlítés, verekedés és zsarolás – sem igazán célravezetőek. Történelme során már jóval hatékonyabb eljárásokat dolgozott ki az ember – mondd hát, melyiket választanád? Kitelepítés? Gettósítás? Mesterséges kasztrálás? Elgázosítás? Mindre találhatsz részletes példát, szakszerű leírást és útmutatót.

Az igazi kérdés, hogy melyikben szeretnél te magad részt venni? Masíroznál? Kiabálnál? Emelgetnéd a transzparenst? Vagy meghúznád a géppuska ravaszát, megforgatnád a kést az élő húsban? A mondanivalód csak üres puffogás – a maga nemében szánalmas és jelentéktelen, de a Gyöngyöspatán masírozók rád hivatkoznak, ha ütnek.

Nyávogj csak, pajtás. Hiszen ahhoz sincs merszed, hogy végiggondold, mit írsz.

(fotó | Huszti István, index.hu)

Horgas Judit írásai a blogon | Horgas Judit írásai a Liget folyóiratban