Érzitek a lépcsők alján, faházakban és pincékben tárolt járgányok türelmetlen illatát? Remélem, mindenki úgy cselekedett, ahogyan a Benzines Fűnyírók nagykönyvében meg van írva: a gépet tisztított, üzemanyagmentes állapotban engedtétek téli nyugovóra, s most, amikor nekieresztitek a nyíratlan réteknek a karcsú MTD-t, a bamba Makitát, a brutális Al-KO Silvert és a többi bűvös masinát, nem lesz semmi baj. Mi nem engedhetjük meg magunknak a hibákat, barátaim! A sötét hónapok elúsztak a tavaszi vizek árján, és készen állunk az indulásra.

Felvirradt a nap, amikor ismét megmutathatjuk magunkat a szájtáti szomszédoknak, ki a legény a gáton! Elmúltak a hideg, hádészi idők, és mi, a fekete gumik között sziszegő acélpengék urai, elindulunk, hogy rendet csináljunk – elég néhány hónapnyi üresjárat, hogy a Kert, a Parcella azt képzelje, neki most már mindent lehet, és szabadjára engedje a tarackfüvek, a szulág vagy a szender szabadcsapatait. Ne felejtsétek el, hogy a hagyományos gyep olyan, akár a papucsférj: meg kell mondani, merre és meddig, ha azt akarjuk, hogy boldog legyen!

Mielőtt nekiugrunk, eresszünk néhány vad fohászt a szélbe: Friss szelet akarunk kenni kenyerünkre, és hozzá rigófüttyöt harapni! Lemészárolni a védett horizontot!
Hadat üzenünk mindennek, ami száraz és szomorú, mindennek, ami a téli káosz szülötte! Előre, motorosok, előre Güde Big Wheeler 560 Trike, te doromboló csoda; töltsd meg a zűrt burjánzó csendet dörmögéseddel!

Nem kérünk többet a városból! Hogyan is lehetne megbízni a teremtés aszfalton tipegő, koronás főiben, akik felhőkarcolók koporsóiba zárkóznak, és kólát meg energiaitalt isznak, gíroszt esznek benzingőz és szivárvány helyett? Hogyan várhatnánk el tőlük, e megrögzött Kényelem Pártiaktól, hogy képesek rendezni a világ vitás dolgait? Hiszen mire rászánnák magukat a cselekvésre, mire megmozdulnának és sebességbe tennék gondolataikat, a versenynek régen vége, a lelátók üresek, csak a szél fúj néhány üres papírpoharat a porban.

Ha rájuk gondolok, elönt a pulykaméreg. Hiszen ők nem is gondolkodnak! Összes tevékenységük kimerül a váratlan események kivédésében, s az erőfeszítésben, hogy mindenféle akadályokat gördítsenek utunkba: környezetvédőket hoznak ránk, zajszintet mérnek, káros kibocsátásokat emlegetnek, miközben fél szemmel lesik, mikor követünk el hibát; mikor vétünk valamelyik paragrafus ellen…

Mit várhatnánk tőlük, a kormánykereket szorongató, csapott homlokú ősemberektől!? Fogalmuk sincs arról, milyen a föld szaga, a vakondok tekintete vagy a tavaszi égbolt csókja. Vajon ők, akik csak mozgáspótló, életsegítő szerkezeteiket babusgatjak, ők mondják meg nekünk, mit tegyünk?

Fel a benzinparipára, fiaim! Felvirradt a nap, amire vártunk! Itt a tavasz! Ki a garázsajtókkal, táruljanak a pincék, tüsszögjenek azok a kipufogócsövek! Előttünk a szárba szökkent, hullámzó, zöld mező! Fel a nyeregbe, és hajrá – nem várhatunk tovább!

Kutas József írásai a blogon | Kutas József írásai a Liget folyóiratban