Ismét a hírekben olvashatunk a katolikus papok által elkövetett pedofíliáról. Persze, nem remélhettük, hogy most már soha nem találkozunk ilyesmivel, de ha néhány hétig nem szerepel az újságban és a tévében, az ember hajlamos azt hinni, hogy megtörténtek a szükséges lépések. Korántsem ez a helyzet.

2002 óta, amikor Paul Shanley tiszteletes ügyével hetekig foglalkozott a média, egyre több hasonló esetre derül fény, olykor tucatjával bukkannak fel, és nemcsak Amerikában, de Ausztriában, Írországban, Ausztráliában, Hollandiában, Chilében, Braziliában és másutt is. A lopás, zsarolás, emberrablás és gyilkosság is szörnyű bűntett, de a pedofília különösen visszataszító, mert az áldozatok kiszolgáltatottak, és éppen az elkövetők feladata lenne a védelmük.

Itt nem alkalmazható az úgynevezett “Bernard Madoff-védelem”, amivel csökkenteni próbálták Madoff bűnét, aki 65 milliárd (bizony, milliárd, nem millió!) dollárt csalt ki befektetőkből. A védelem akkor arra hivatkozott, hogy a befektetők pénzügyileg jól képzett emberek, akik tudhatták volna, mit cselekszenek.

Senki nem vitatja, milyen iszonyatos a bűnsorozat, éppen ezért különös, hogy az elkövetők feljebbvalói, a püspökök és bíborosok csupán lassan és habozva reagálnak. Sokszor csak vonakodva ismerték el a bűneseteket, a büntetések elhanyagolhatóak voltak, és arról sem gondoskodtak kellő mértékben, hogy a jövőben ne fordulhasson elő ilyesmi.

Ha egy papot hitelt érdemlően megvádoltak a förtelmes tettel, legfeljebb másik egyházkerülethez helyezték, ahol továbbra is kapcsolatba kerülhetett gyerekekkel. És amikor néhány áldozat hozzátartozója végre pert indított, az egyházközség, ahol a bűnt elkövették, gyakran csődöt jelentett be, hogy ezzel is elodázzák a bűnösök elleni eljárást.

Miért vonakodik a katolikus egyház a jogosan vádolt papok megbüntetésétől? Először is, mert az egyház tévedhetetlen, és a képviselői nem követhetnek el semmi gonoszságot. Gondoljunk bele: 359 évig tartott, míg belátták, hogy Galileinek igaza volt.

Aztán meg, a bűn elismerése botrányt keltene, szégyent hozna az egyházra, és ezzel gyöngítené a hívők hűségét. Ezt mindenáron meg kell akadályozni. Ráadásul a bűn beismerése, ha bizonyíték is van, anyagilag sokba kerül, legalábbis az amerikai törvények szerint. Nem csoda, hogy a püspökök próbálják megkerülni a problémát.

Godfried Danneels belga és Ad Simonis holland bíborosok például pedofil papok védelmére keltek, és az egyikük, Roger Vangheluwe később Bruges püspöke lett. Szerencsére mostanában másfajta hozzáállással is találkozunk: Justin Rigali philadelphiai bíboros részletes nyomozást rendelt el az egyházkerületében 37 pap ellen, akiket szexuális visszaélésekkel vádolnak.

Mi a teendő ilyen helyzetben? Ha sikkasztót vagy gyilkost fedez valaki, bűntársként megvádolható, és akár börtönbüntetés is kiszabható rá. Talán néhány bíborost börtönbe kellene dugni, hogy a jövőben kissé felvilágosultabban vizsgálják a kérdést?

Richard Quandt írásai