9. RÉSZ
Cherbury hosszú percek óta várakozott a pult előtt, ujjával a Nimród vadászújság fényes felületén dobolt. Tekintete a Blikk címlapjára tévedt, óvatlanul elolvasta az egyik főcímet (Belebetegedett a szakításba Nyuszómuszó felesége), amitől határozottan olyan érzése támadt, hogy süllyed a föld alá. Az újságárus hátul, a raktárnak átalakított vécében (vagy a vécének átalakított raktárban) pakolgatott régi Füleseket. Cherbury megköszörülte a torkát, köhögött, majd hatalmasat tüsszentett.
– Csukja be az ajtót, ha fázik! – hallatszott a félhomályból, de Cherbury nem fázott, tehát nem mozdult.
– Kijöhetne inkább onnan hátulról, bátyuska, ahelyett, hogy az egészségemért aggódik!
Semmi válasz, sőt, a korábbi mocorgás is megszűnt. Cherbury átadta magát a pillanat nagyszerűségének. Körülötte (akár karnyújtásnyira) egy megtelt város éli mindennapi tombolását, de ott, ahol ő van, nem történik semmi. Nem a halálra emlékeztette ez, hanem arra a gyönyörűségre, amikor lázas volt, és nem engedte iskolába az anyukája. Ágyban maradhatott, nagy dunnával betakarták, és végre kiment mindenki a szobából. Az öblítőtartály hangos hörgése riasztotta fel, aztán meghallotta a közeledő csoszogást. Papucsban, melegítőnadrágban, „iron maiden” feliratú kötött pulóverben középkorú nő jelent meg a pult másik oldalán. Cherbury munkája során hozzászokott a meglepetésekhez, de az udvariasságot fontos erényének tekintette.
– Bocsásson meg a bátyuskáért!
– Nem tesz semmit. Mivel szolgálhatok?
– Nézze, az az igazság, hogy az én helyzetemben, ezt … nem árulhatom el.
A nő figyelmesen nézte Cherbury arcát, aztán bólintott.
– Értem.
A bolt hátsó félhomályos sarka felé fordult, ahová a férfiak vásárolta lapokat helyezték.
Cherbury elértve az újságárus mozdulatát, közbeszólt.
– Nnnem, nem erről van szó! Egyáltalán nem.
A sokat tapasztalt eladó unottan lépett vissza, s a politikai pornográfia magazinjai felé tett egy suta mozdulatot.
– Nem, köszönöm! Még ez sem, valami olyasmiről van szó … Nézze! Nem adhatok ki magamról egyértelmű információkat. Ha megtenném, azonnal cáfolnom kellene. Esetleg ez a bolt is veszélybe kerülhet. Ezt természetesen azonnal felejtse el! Az ön érdekében mondom.
Az újságárusnő rágyújtott egy cigarettára, és érdeklődve fújta ki a füstöt. Sok mindenki megfordul egy sarki hírlapárusnál, de ilyen azért ritkán. Van, de ritkán. Cherbury újra kezdte.
– Figyeljen jól! Amíg maga rágyújtott, én elhelyeztem a Pontyhorgászat legújabb számának 27. oldalán egy vegytintával írt cetlit. Ne féljen, önmagától megsemmisül. Erre felírtam, mit akarok. Most kimegyek a bolt elé, aztán újra bejövök. Legyen a pulton a lap, rajta egy Kiskegyed. Én ezeket felemelem, s miközben megköszönöm, fel fog tűnni, hogy Kiskegyedet nem kértem. Azt visszaadom. Abban lesz a pénz. Megértett? Kérem, ne tegyen hirtelen mozdulatokat, és ne próbálkozzon semmivel.
Cherbury magabiztosan és mélyen a pult mögött lakkozott körmeivel orrát piszkáló nő szemébe nézett, majd kilépett a bolt elé. Ezzel hát megvolnánk, gondolta elégedetten, jobb lesz, ha odébb állok. És gyors léptekkel elindult a Nyugati pályaudvar felé, nehogy Tindal előbb érkezzen.
