Mint oly sokszor, most is fékezek és
megállok a pirosnál, aztán, mint oly
sokszor, most is végigjárja a kocsisort
a szakadt ruhájú hajléktalan. Annyira
piszkos, hogy zárt ablakon át is érezni
vélem a szagát: izzadságszag, húgyszag,
ürülékszag és lábszag sajátos, savanyú
keverékét. Mint oly sokszor, most is
leeresztem az ablakot (elektromos
ablakemelő), mint oly sokszor, ezúttal
is előkotrom a pénzt, és mint mindig,
jó magasról hullajtom a tenyerébe. Ő
köszöni, minden jót kíván, én viszonzom.
De a legfontosabb, hogy ne érjek hozzá.
