Rembrandt | Tulp mester anatómialeckéje | 1632
1. RÉSZ
Gy. tíz esztendeje él pacemakerrel, leszázalékolt, de minden munkát elvállal, mert sok emberről kell gondoskodnia. Hetek óta a szokásosnál is jobban fullad, háziorvosa szívultrahangot javasolt, a rendelőben köntörfalazás nélkül megmondták, hogy két és fél hónapot kell várnia a vizsgálatra, de ha szán erre százezer forintot, akár azonnal megcsinálják...
Minek mesélem ezt, mikor tudom, hogy az ilyen történetekből túl nagy a kínálat és a bulváros szörnyülködés inkább elfojtja a felháborodást. Nem érdemes (talán nem is szabad) anekdotázni, a szociológiai esettanulmány és diagnózis már régen felesleges, úgyis tud mindenki mindent: a magyar egészségügy semmiféle átszervezéssel és semennyi pénzzel nem reformálható, az orvos nem lehet individuális lázadó (a kórházi-klinikai orvos biztosan nem). Szemléleti változás kellene – ám erről írni már nem egyszerű balgaság.
Sejtem, hogy én is vigaszt keresek Rembrandt festményét nézegetve – lám, akad példa a legembertelenebb és leginkább kényszerítő szokásrendszerek, a közfelfogást kreáló és kiszolgáló ilyen-olyan sztárok kijátszására is, mert saját hiúságuktól elvakultan észre sem veszik, mire képes egy nem sokra tartott művész. Mire? Legalább behatol abba a világba, ahonnan épp mindenki kifelé pózolva keresi a saját érvényesülését.
1632 januárjában Amszterdamban közhírré tették, hogy a neves Tulp doktor a Waagebouw épületében nyilvános boncolást végez. Nicolaas Tulp akkor már betöltötte negyvenedik évét, közel húsz esztendeje orvosolt; könyvet írt, városi betegellátást és orvosi iskolát szervezett; tekintélyét és sikerét leginkább annak köszönhette, hogy kocsi vitte (nyilván módosabb) pacienseihez. Kiváló üzletembernek számított, tudta, mibe érdemes fektetni gyarapodó vagyonát. Ő kérte fel Rembrandtot az esemény megörökítésére – holott felkérhetett volna nevesebb festőt is.
A nyilvános boncolást a város támogatta – a tudomány fejlődéséért érdemes áldozni! –, jó alkalom a reprezantálásra, a nemzetközi kapcsolatok ápolására (hisz Európa különböző országaiból érkeztek látogatók, állítólag René Descartes is ott volt, és megbizonyosodhatott, hogy nem a húsra, hanem az emberben működő, és tökéletesen megérthető gépre kell figyelni). A színielőadás a néhány órája felakasztott Adriaanson (Aris Kindt néven emlegették) holttestének megfelelő elhelyezésével, az egyéb kellékek, mint a halott lábához tett atlasz beállításával kezdődött; és felvonultak az élő szereplők: a Mester és kiválasztott tanítványai. Rembrandtnak is kijelölt helye volt. A halottat nézte...
