Kedves Öcsém, Kelemen!
Remélem, hogy levelem vígságban találja, s ohajtanám: kerüljön estvére libapecsenye az asztalára, mert aki Márton napján libát nem eszik, bizony egész évben éhezik. Vacsorára ludat sütünk mink is jó borsosan, fokhagymásan, gyömbérrel, ahogyan Kied apja, az én szegény Öcsém szerette, az aprólékját meg riskásával, hozzá vért és májat vereshagymán befojtva, s ne feledjem a legfontosabbat: a hájat töpörtőnek kisütve. Az az igazi ínyencfalat! Mostanság lila hagyma járja hozzá a vendéglőkben, de ez új módi, nálunk közönséges hagymával ették, miolta csak dívik e jó szokás, az pedig régolta megvagyon, már a rómaiak is tartották, és kivált az aszalt fügén hizlalt liba máját kedvelték.
Öreganyánk, a Kied dédanyja is tömött ludakat minden őszön. Egy felfordított ládán ülve, ruháját zsákkal takarva fogta térde közé a nagy fehér madarakat, és jeges szélben, szitáló esőben vagy pihéző hóesésben, hidegtől pirosra csípett ujjaival ügyesen nyomta le torkukon a beáztatott kukoricaszemeket. Kárhoztatnák is most az állatvédők, pedig neki nagyobb tortúra volt ez, mint hízásra fogott szárnyasainak, és rá várt a libák levágása, kopasztása, szétbontása is, nemkülönben elkészítése valamely hagyományos családi recept szerint.
Mert bizony kedves Öcsém, sokféle módja van a liba sütés-főzésének! Keszei uram például, Bornemisza Anna udvari iródeákja kis híján félszáz libaétket írt le a fejedelemasszony számára lefordított szakácskönyvében, de a világhálónak nevezett, láthatatlan újmódi szövedéken is – melyet Kied bizonyára jobban ismer nálamnál – százával akadnak fenn jobbnál-jobb receptek.
Sok bába közt elvész a gyerek, mondták az öregek. Ezt tartom én is; nem válogatok a gazdag kínálatból, hanem megsütöm a lichtprádlit, a gyertyapecsenyét úgy, ahogy öreganyánktól tanultam, és gyertyát gyújtok Szent Márton tiszteletére, aki a régiek szerint fehér vagy barna lován ügetve meghozza a telet.
Elmondom még, hogy más okunk is van az ünneplésre. Tavaly ilyenkor Márton drágalátos ajándékot hozott az iszákjában, a Kied unokafivérinek – négy nagy lánya után – egy pöttöm fiúcskát: Marcit. No ha kicsi is, majd megnő, lesz belőle Márton, talán még Márton bátya is, ha az Úristen akarja, és miért is ne akarná, ha egyszer megajándékozott minket véle?
Öcsémuram meg vigyázzon, el ne kapja a Szent Márton nyavalyáját, ahogy a Frantziák a részegséget hívják, mértékkel éljen az enni- és innivalókban, melyeket azért bővségben kíván Kiednek
édes Nénje