örülök hogy itt vagy
annyi bánat éri az embert
te vagy a gyümölcsös
elém gurítod a napot
apunak az ajtóban könyörögtem
hadd vihessem be a hatalmas dinnyét
de négy évem nem bírta el
néztem sírva hogy összetört
nyár
látom a hegyről a messzi Dunát
nem találom a papírdobozban
a képeslapot ezerkilencszázötvennégyből
pedig emlékszem
levágtam sarkáról a bélyeget
a Nógrád-verőcei tanácsháza van rajta
virágoskerttel
persze minden fekete-fehér
matatok a képek között
lobognak arcok régi nyarak
kedves nyár
jár ez a megszólítás
mindig szerettelek téged
ragyogj
rég mögéd
messzire nézek
fotók | fortepan.hu
Birtalan Ferenc írásai a blogon | Birtalan Ferenc írásai a Liget folyóiratban