szél felesel a csenddel
zuhog az eső: tenger-
ként hullámzik most a fű
kívül-belül déja vu
vitorlavászon vásik
az ingem – nem lesz másik
kotyog a csónak kiköt
gyerek vagyok alig öt
éves
lábamat lógázom
gondom nincs
gondom temérdek
dúdolgatok
hogy ne féljek