(Eckhardt Péternek, 60. születésnapjára)
Magunk vagyunk a mérce, igen.
Lehet úgy is hozzátenni a dolgokhoz itt,
hogy nem kell elvenni belőle ott.
Hiába fogaskerék csak, látva az embert is
(ahol mások pusztán a profitot.)
Amíg legfontosabbak az apró csodák,
addig mindenhez marad jogunk.
Így épül belülről kifelé a világ,
s nő kultúra abból, amit megfogunk.
Ahogy az életünk futjuk a fövenyen
Úgy szaporodnak utánunk a nyomok.
Másokban, magunkban és odakinn:
nem tüntet el mindent a homok.
Legyen utad hosszú. Jó szelet, kapitány!
A nyomok háztól házig kísérjenek:
békés barátok és mogorva pápuák,
szép szavak, cégek, szálkák és pikkelyek.
Z. Karvalics László írásai a blogon | Z. Karvalics László írásai a Liget folyóiratban