Liget 1998/11 | Nagy Boldizsár - ÉLJEN A SZABAD...! (részlet)
...amikor 1998. július 25-én a magyar miniszterelnök magánlátogatáson (amely azért elvezette a kormányfőhöz és az államelnökhöz is) Tusnádfürdőn az önálló erdélyi magyar egyetem mellett tört lándzsát, a kétnyelvű egyetemet szorgalmazó román ellenajánlatot „ne beszéljenek nekem multikulturalitásról” felkiáltással utasítva el, az beavatkozás volt-e a baráti Románia belügyeibe?
A megválaszolandó kérdés a következő: tud-e a nemzetközi jog iránymutatást adni arra, mi minősül tiltott beavatkozásnak és mi nem.
...beletörődünk-e a beavatkozás tilalmában foglalt fenyegetésbe, abba, hogy oltalma torz képződményekre vezethet. A saját politikai rendszer beavatkozásmentes kialakítása jelenthet kommunista államot éppúgy, mint középkorias iszlám uralmat, pusztító vadkapitalizmus csakúgy, mint törzsszövetségeken alapuló pszeudofeudális megosztottságot. Avagy minden államnak kötelező normává tennénk a szabad választásokon alapuló polgári demokráciát, az emberi jogok tiszteletben tartását, a szabadkereskedelmet (?!), s megengedjük a beavatkozást a nekünk kedves értékek előmozdítására? Csapda, tudom. Plurális világban mindkét válasz rossz. Mi lesz, ha az ökoradikálisok humanitárius intervenciót hajtanak végre az esőerdők védelmében, a megrögzött szabadkereskedők pedig újra megnyitják ágyúnaszádjaikkal a kereskedelmi kapukat?
A jog itt nem képes tovább önmagát magyarázni, visszaadja a szót a politikának. Az ENSZ Alapokmánya a II. világháború utáni nemzetközi rend alapja, az egyetemesen megkövetelhető értékek leltára. Amikor a Biztonsági Tanácsban tömörülő tizenöt államból kilenc (beleértve az Amerikai Egyesült Államokat, az Egyesült Királyságot, Franciaországot, Kínát és Oroszországot) egyetért, akkor szabad a kollektív beavatkozás. A döntés politikai, hatalmi, az állandó tagok és szövetségeseik elleni fellépés szinte kizárt. A BT elé nem kerülő, vagy ott nem eldönthető ügyekben marad az etatista világrendből adódó védettsége jó és rossz királyoknak egyaránt. Ha nincs a beleszólásra felhatalmazó szerződés, vagy szokásjog, akkor a fent leírt kivételektől eltekintve tilos a beavatkozás. Mi, állami tényezőknek nem minősülő Liget-lakók írhatunk, mondhatunk bármit, az hazánknak nem felróható, így tiltakozás indokául sem szolgálhat, de ha a kormány nyilvánít véleményt egy másik állam oktatási struktúrájáról, akkor bizony jogos a felzúdulás – hacsak a kisebbségek jogait szabályozó normaegyüttes erre fel nem hatalmazza.
RETRO-LIGET
avagy mit írtak, hogyan írtak a Liget szerzői öt, tíz vagy éppen huszonhárom évvel ezelőtt: jellegzetes, az akkori és a mai időkről is szóló részletek.
fotó | Ács Irén (Visszaszámlálás, 1998)
